Szerintetek sem tanácsos túl sokat foglalkozni gyerekkori lelki traumákkal, mert benne maradhatok az adott lelki állapotba?

Gyereknek nagyon félénk voltam,és erőszakos ,agresszív iskolai környezet vett körül,akik zaklatással,meg szóbeli erőszakkal rátudtak kényszeríteni ,hogy ne tudjam magam megvédeni.Verbális agresszió áldozata voltam,és semmi segítséget nem kaptam,és azt tanultam meg ,hogy mindent meg lehet velem csinálni,kiszedni.Ahányszor kiálltam magamért,annyiszor zaklattak.

Felnőttként azért bátorodtam,és úgy érzem javulok,de időközönként visszaesek.Túl sokat foglalkozok azzal,hogy gyáva vagyok vagy bátor.Emberek egy fele határozottnak tart,másik fele nyúlnak.A volt munkahelyemen azt mondták csendes vagyok,de határozott.Most kinti közmunkán vagyok,és itt gyávának tartanak.Egyébként munkahelyen inkább alkalmazkodó vagyok,és főleg most,mert félek,hogy egy nagyobb veszekedés után rosszabb helyre tesznek.Itt gyávának tartják,ha valaki nem szól vissza minden hülyeségért.