Mit kezdhetnék ezzel a figyelemfelhívós érzésemmel?
Lassan akárhány hete nem láttam mást embert a szűk családomon kívül. Sokszor őket sem látom napközben, csak estefelé, addig teljesen egyedül vagyok.
Igazából magamnak intéztem így, mert rövidtávon imádok egyedül lenni, de lassan két hónapja vagyok egyedül, max 6-7 (EBBŐL 2 A NŐVÉREMMEL, 1 PEDIG EGYEDÜL) eltávozással (buli, mozi..stb) megenyhítve. Itthon pedig filmeket nézek, játszom.
Mivel facebookon sem beszélgetek szinte senkivel, ezért néha már nagyon kivagyok..
Nem írok rá senkire, mert még mindig tartom magamban a falat, hogy nincs szükségem másra/nincs kedvem beszélgetni.
Valamiért azt várom, hogy valaki vegyen már észre, de amikor esetleg észrevesz valaki (rámír), akkor lehetőleg minél előbb lerázom, mert megijedek.
Iszonyatosan felcsesz az, hogy képtelen vagyok a szokványos értelemben élni, helyette itthon füvezek, cigizek, szedek minden random összetalált szemetet (allergiagyógyszer, algopyrin), újabb-erősebb drogokat fixálok le a díleremnél (gomba,hasis,eki van tervben), maszturbálok, és gyűlölködő, provokáló kommenteket hagyok szanaszét a neten (youtube videók, gyakorikérdések, instagram..stb.).
Egyszerűen ezeken a tevékenységeken kívül semmit nem élvezek.
Már 2x hívtam el randira csajt a nyáron (facebookon), mindkettő igent mondott, de végül lemondtam valami idióta indokkal, mert megijedtem/elment a kedvem tőle.
Szombaton lesz egy kis baráti összejövetel.. Azt tervezem, hogy mostantól kezdve, max napi 3-4 órát alszom, hogy addigra bekarikásodjon a szemem. Nem tudom ez miért lesz jó nekem, de király ötletnek tűnik.
Érzésem szerint erre a válaszra is maximum olyan semmitmondó válaszokat, ha kapok, hogy "Menj el pszichológushoz" "írj rám és beszélgessünk" "Próbálj meg beszélgetni másokkal", de nem érdekel, mert legalább elmesélhettem valakinek a problémámat.
16/F
válasza:Nem tudsz kezdeni semmit vele. Nem múlik el sehogyan, csak ha sikerül kapcsolódnod az emberekkel.
Az ember eredendően csak egy majom volt, ami már nem élt meg a fán. Lemászott a nála nagyobb, erősebb, gyorsabb ragadozók közé. Évezredekkel később az esze mentette meg, de az első éjszakákon csak egy dologra számíthatott, az a tömeg. Évezredeken át csak a szelekcióban csak az maradt fenn, aki a többi emberrel maradt. Az agyunk így fejlődött ki.
Hosszútávon a magányba pontosan ugyanúgy bele lehet halni, mint az éhezésbe vagy a szomjúságba. Ha nem hiszed, nézz utána a tabuhalál és hospitalizáció jelenségeinek.
Azért pótcselekszel, drogozol, provokálsz embereket, mert igen is éhezed a figyelmet. Nem baj, ha félsz. Mindenki fél. Nem kell randival kezdened, ha az túl nagy falat. Menj el valami semmitmondó, apró találkozóra, ha az úgy könnyebb.
válasza:Az első elég bő választ adott szerintem :D
De hogy én is írjak valamit, na. Próbálj meg barátkozni. Tudom, írtad hogy nem igazán érdekel az ilyen válasz, de a füvet meg a cigit is hagyhatnád a francba. Az ismerőseid közül pedig ne kitűnni akarj, hanem "beolvadni" közéjük. (Persze csak jó êrtelemben) Változtass! :)
15/L
válasza: válasza:Hát halucinogéneket valóban lehet önismereti célra használni, de ez felkészültség és szándék kérdése. Valóban Timothy Leary, neves pszichológus, volt például az, aki az első acid party-k egyik fő szervezője volt, és részletesen tárgyalta a halucinogén-indukált önismereti terápiák lehetőségeit. Sajnos sokan a bulikon és a terápián kívül is használni kezdték, sokan kórházba kerültek a felelőtlen használat miatt. Ezután kezdték tiltani az LSD-t, illetve azt hiszem, hogy Leary-t konkrétan eltiltották a szakmától.
Ha önismeretre akarod használni, ahhoz azért kell felügyelet, kell a szándék, kell egyfajta felkészültség, tudnod kell, hogy utólag mit kezdesz az élménnyel, stb. Menekülésre is lehet használni halálos nyugalommal, és akkor aztán közöd nem lesz a valósághoz soha. Nos, ha túlságosan is akarod menekülésre használni, akkor kapsz egy nightmare tripet, aztán többet hozzá nem nyúlsz.
válasza: válasza:Bár a társadalomkritikai résszel erősen tudok azonosulni, ez azért nem volt ennyire egyszerű. Az LSD rendkívül potens halucinogén, aminek a túladagolásától nem leszel rosszul, egyszerűen tovább hat. Akkoriban a kórházak tele voltak hippikkel tízszeres túladagolásban. Miután két napig trippeltek, azt se tudták, hol vannak, balesetveszélyes helyzetbe kerültek, kiszáradtak, stb...
Nem egy fekete-fehér történet. Értékelem a hippi kultúrát, a céljaikat, stb., de azért nem hősök ők sem. Túl lehet tolni a bohémiát és az életigenlést.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!