A mentális betegségekkel küzdő, elmegyógyintézetben lévő betegek miért néznek ki olyan rosszul?

Én voltam ilyen intézetben (közösségi munkán) és tényleg így van. Nem csak az arcuk, de a testhelyzetük is ilyen rossz. Ez sok gyógyszer mellékhatása is.

Ápolók mondták, hogy bizonyos gyógyszerek mellékhatása a furcsa járás (így eldölve vmelyik irányba), nyáladzás, stb.

Megdöbbentő volt, örök élmény, az biztos.

A legtöbb mentális betegség együtt jár azzal, hogy teljesen elhanyagolják magukat (nem fürdenek, nem esznek, sok a hajléktalan közöttük). Sokan alkohol- és kábszerfüggők. Nem beszélve a gyógyszerekről, amiktől elhíznak.

Ezentúl az arc a lélek tükre - ahogy látod egy értelmileg sérültön, hogy az, úgy látni fogod egy hebefrénen is, hogy nincs a helyzet magaslatán.

Egyrészt a frissen bekerültek erős farmakoterápiában részesülnek, amelynek a választott gyógyszerektől, azok adagjának függvényében erőteljes mellékhatásai vannak.

Rengeteg beteg kerül pszichiátriai osztályra félrediagnosztizáltan, ezáltal félrekezlve, illetve az egyik legfőbb indok nem az, hogy félrekezelték, hanem az, hogy farmakoterápiával együtt pszichoterápiás kezelést nem kapott. Ezért, noha a gyógyszerek a tüneteket valamelyest enyhítették, előbb-utóbb az elnyomott érzelmek felszínre kerültek, a terápia pedig ilyenkor összeomlik. A pszichoterápiának pedig pont az a lényege, hogy felszínre hozzon érzelmeket, emléknyomokat, rávilágítson logikai hibákra, hogy a farmakoterápia mellett az érzelmek egészséges ütemben jöhessenek felszínre, így érve el a gyógyulást/jobb életminőséget.

Utolsó: ez abban az esetben helytálló, ha a pszichoterápia mint terápiás eszköz alkalmazható. A pszichoterápia domináns egy személyiségzavarban, ahol a gyógyszernek akkor van létjogosultsága, ha a beteg tudata megközelíthetetlen, egyéb esetben felesleges. Depresszióban, bipolárisban is hasznos, de súlyos kórállapotokban mint szkizofrénia már csak kiegészítő. A szkizofrént pszichoterapeutizálhatod, de nála a pozitív és a negatív tünetek nem uralhatóak puszta pszichoterápiával. Megtaníthatom a szkizofrént, hogy ne féljen a parancsoló hangoktól vagy a hallucinációktól - de minek? Bárki félne tőle. Itt a probléma a pozitív tünettel van. Ahogy megtaníthatom érzelmezek mutatni egy teljes elsivárosodás esetén - csak az alapprobléma az, hogy neki ezek az érzelmek már sekélyesek vagy nem léteznek. Istmétlem, hasznos a pszichoterápia itt is, mert a társadalomba való visszailleszkedést segíti, de a tünetekkel sokszor nem tud mit tenni.

Ergo ne terjeszd azt a laikusok és felszínes tudású emberek körében népszerű, ma már meghaladottnak számító elméletet, hogy valójában minden az érzelmekre, traumákra meg élményekre vezethető vissza, és ha ezeket feltárjuk, akkor minden happy, mert sajnos nem így van. Ahogy a test meg tud betegedni, úgy az elme is, és utóbbi betegségeivel egyelőre nehezen tudunk mit kezdeni.