Miért érzem ezt a hatalmas ürességet? Mi bajom lehet?

Kedves Utolsó,

itt a #3-as. Olvasd el a Zsoltárok könyvéből a 37-es zsoltárt, választ fogsz kapni. Olvasd a ZsK-ét, és megérted, mi a hit.

Nekem is sok gondom van, egzisztenciális bizonytalanság, még nem jutott nyugvópontra az életem, a hitem „ellenére”. Nemrég olvastam egy igehirdetést (Joó Sándor. A hit próbája), s abban Ábrahámról volt szó. Ugye azt tudjuk róla, hogy Istentől nagy áldásokat és ígérteket kapott. Az viszont megdöbbentett, hogy rengeteg viszontagságot kellett kiállnia, annak ellenére, hogy Isten vezette! Elgondolkodtam, hogy akkor én miért nyavajgok, ha Ábrahámnak, Isten emberének is szenvednie kellett. A viszontagságok nem azt jelentik, hogy Isten elhagyott.

Beidézem:

„Bibliaolvasó emberek nagyon jól tudják, hogy mi mindenen ment át Ábrahám addig, amíg eddig a pontig eljutott. Igazán nem volt az élete valami nagyon nyugalmas, problémamentes, küzdelemmentes. Sőt, rengeteg küzdelemmel, rengeteg nehézséggel és megpróbáltatással teli élete volt eddig is. Különösen pedig azóta, mióta az Úr vezetése alá került, mennyi bajon és küzdelmen kellett keresztülmennie. El kellett szakadnia a hazájától, régi megszokott környezetétől. Isten hívására elindult egy olyan idegen föld felé, pogány területre, ahol azt sem tudta, hogy mi fog rá várni, ahol még soha sem volt. Valóban, ha nem tudná az ember azt, hogy Isten vezeti őt a hitén keresztül, azt gondolhatná, hogy úgy sodródik ennek az embernek az élete, mint egy pehely, amelyiket fölkapott a szél, és viszi szeszélyesen ideoda. Végre megérkezik arra a földre, amit az Úr mutat neki. De alighogy letelepszik, a nagy éhínség elől el kell menekülnie. Tovább vándorol Egyiptomba, ott bajba jut, feleségét elszakítják tőle. Visszakapja ugyan, de mint erkölcsi hajótörött, kárvallott, megszégyenült ember pirulva tér vissza arra a földre, amelyet csak ígéretként bír még. Ott azonban megint újabb bajok és szomorúságok érik. Megint újabb harcok a saját szívével, a pogány fejedelmekkel, a feleségével, a családi körülményeivel, a törvénytelenül született fiával. Megint újabb zökkenők, megpróbáltatás. Soha nincs megállás, egy percnyi pihenés, soha egy pillanatnyi elcsendesedés. Mindig újabb akadályok, küzdelmek, amelyekkel hitének meg kellett küzdenie.

Ezeknek utána, ennyi küzdelem után végre nem derűs, békés boldog öregkor következik számára, nem olyan idő, amikor egy fáradt harcos végre megpihenhet, és amikor egy hosszú élet sok küzdelmét derekasan végigharcolt katona végre obsitot kaphatna, ...”

Elolvastam, pár éve a Bibliát is olvatam :)

Én ezeket megértem, de egyszerűen nem értek eggyet Istennel, meg az egész módszerétől hányok.

Te ajnározd a nevét, szeresd feltétel nélkül, ő szétsz &pat, próbára tesz meg minden...

De ha alaposan megnézed az embereket, az életüket, a viselkedésüket, pláne ha nagyon jól ismersz párat, mert közeli haverjaid vagy barátaid, akkor csak ennyit kérdezel... Mi a f &sz?????

Nekem ne mondja senki, hogy amíg egy volt haverom beelszületett a gazdagságba, egész nap a f &rkát verte meg kockult miközbe mindene megvolt, eközbe a csajok keresték őt, összejön egy olyan csajjal aki miatt még rohadt jó munkát is szerez, tele van pénzel miközbe amúgy is gazdag, 20 éves sem volt mikor saját bmw je volt már, miközbe nem hogy senkinek nem segített még egy rohadt nagy troll is volt a csávó, a hittől olyan messze állt, mint én a jó élettől... Az embernek mindene meg van az életében, mindig is jól élt, és tudom, mert mondta...

Közbe nekem nem jutott semmi, amit el is fogadtam, küzdöttem, harcoltam, sz &rt sem kaptam, családom is tönkre ment stb. és én voltam az aki világ életébe hitt, próbáltam minél jobb emberré válni, közelebb kerülni Jézushoz stb. és ennyi rohadt sok szenvedés után is csak az egyre mélyebb kilátástalanság jutott, miközbe szembe jönnek velem ezek az emberek akik mindent megkaptak, volt barátaim, akik egyik napról a másikra eltűntek és leszartam SZÓ SZERINT, ezeknek mindene meg van amire én valaha vágytam...

Ezek után hova higgyek? Hova szeressem ezt az egész pöcegödröt? Hova szeressek egy akkora f &szfejet aki sok emberrel így bánik, miközbe a legnagyobb g &ci emberek élvezhetik az életet (politikusok stb.)?

Szerintem aki egyet ért ezzel, aki egyet ért a f &szfej módszerével azzal komoly gondok vannak.

A rohadt vallás tette a legnagyobb károkat a Földön meg az emberekbe, a papok k &rják s &ggbe a gyerekeket stb.

A pápa lábat csókol ezeknek a "menekülteknek" akik emenekülnek valahova és ott szétb&sznak mindent...

Ez az egész vallás, az Isten meg a hit egy gyomorforgató undorító sz &rság...

Ilyenek voltak, mint a Szent Hivatal... Meg amit a jóisten művelt pl. az ószövetségbe...

Komolyan, hogy a francba leeht ez jól? Hogy lehet ezzel egyetérteni?

óó gyere teremtőm én aki hiszek benned én aki áldja a neved, büntess, tégy próbára, tedd az életemet egy pokollá, hogy késöbb talán jobb lehessen, bár én ezt nem tudhatom, miközbe a sok p &tkány áruló sz &rdarabnak nyald ki a s &ggét is... óó de csodás.

Én már belefáradtam az egészbe, megb &szhatja az Isten magát, a próbatételét, a nem létező szeretetét, meg mindent...

De lehet, hogy ha szegényen nem gazdagok közé születtem volna másképpen látom a dolgokat... És azért na, nem mindegy hogy valaki 16 évesen dubajba nyaral, vagy épp otthon kikészülve olvassa a bibliát...

Én valahogy azt látom az hisz istennek, meg a módszerének akinek már mindegy és nincs semmi mása, vagy az aki nem látja tökéletesen bellülről ezt az egész hatalmas undorító pöcegödröt, és nem látja nap mint nap az ellenkezőjét annak, mint amiről lehet olvasni.

De mondhatnám azt is, aki olyan családba születik, hogy tök normális ygerek, de 14 évesen a saját apja erőszakolja meg... Tudok ilyenről is... Más meg oylan családba születik, akik évente 4 szer mennek 1 hétre dubajozni...

Könnyű hinni annak aki nem látta az igazi poklot.

Lehet ha szétbombázzák az otthonod a családodat, meg a két lábad akkor te sem örülné az Istennek... Közbe meg a gazdag facebook os rib&ncokat látnád nap mint nap utána, lehet elgondolkoznál.

Valahogy azok akik túl sokat látnak az életbe, vagy tapasztalnak azok nem örülnek ilyen jóízűen a teremtő módszerének meg szeretetének...

Úgy látom én, mind azon áll vagy bukik kinek mi jut az életbe és ki mit lát... Ez elég erősen befolyásolja a hitet. Szerintem ez önmagában is elmond mindent az egészről...

Ajajj, igaz, hogy nem tapasztaltam szegénységet (gazdag se vagyok), és szeretetben nőttem fel, viszont más szenvedéseket, komolyakat, megtapasztaltam. Mindenki találkozik valamilyen módon a világ igazságtalanságával, ellentmondásaival. S képzeld, vannak, akik még a koncentrációs táborokban sem veszítették el hitüket, igaz, sokan viszont igen.

Felületesen látod a hit, kereszténység kérdését. Nem azt kell nézni, mit csinál akár a pápa, vagy a magukat kereszténynek mondók, de nem úgy viselkedők. Jézus tanításai, az Újszövetség elolvasása alapján kell dönteni. Tudom mit fogsz visszaírni, hogy de azt biztos az egyház válogatta össze önkényesen, és biztos meghamisították, de ez megint csak felületes kritika, utána kellene járni, olvasni.

Az erőszakért és szegénységért nem Isten a felelős, hanem az emberek, akik szabad akaratukból teszik ezt. Sátán magával rántotta az emberiséget a lázadásba, hogy mi Isten nélkül akarunk élni, magunk akarunk „jó és rossz tudói” lenni. Megvan az eredmény.

De nem örökké lesz az igazságtalanság jelen a világban:

„3,13 De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.”

Dönteni kell, hogy a világ élvezetei és gazdagsága után futunk, és bosszankodunk, hogy ez nekünk nem adatik meg (csak erőszakkal, másnak károkozással mondjuk) vagy az értékeket választjuk, mint becsületesség, segítőkészség, stb. mert lehet szegényebbként is boldogságot találni. Az igazán hívők szinte függetlenek is a külső körülményektől, nem keseregnek, nem ijednek meg nehézségekkor, mert Isten megígérte, hogy gondot visel róluk (lesz élelmük, ruházatuk, hajlékuk). Ld. Máté 6,33-34