Derealizáció és hatalmas fokú halálfélelem, ájulás érzés, rettegés. Segítség?

Hogyan másszak ki ebből ? Voltam már több pszichiáternél is nemrég. Már kb 13 éves korom óta bennem van ez a vacak szorongás, pánikroham. Mostanra 21 évesen eljutottam odáig hogy nem bírom tovább. Az utóbbi hónapokban egyre súlyosabb ez a dolog, ez tölti ki a mindennapjaim jelentős részét. Ha épp jól vagyok is van egy bizonyos fura homály érzés a fejemben. Ez néha kicsúcsosodik egy egy jóval erősebb pánikrohammal és annak az összes tünetével. Az kb a megsemmisüléssel egyenlő.

Az a baj hogy az antidepresszáns szedések óta csak rosszabbul vagyok , nem bírtam a gyógyszereket pedig többet is kipróbáltam. Frontint szedek egyedül ez egy bizonyos mentsvár de ha igazán rosszul vagyok nem nagyon segít.

Ezeknek az érzéseknek nem tudom mennyire lehet köze ahoz hogy nagyon nehéz gyerekkorom volt , a szüleim éjjel nappal vitáztak , folyton azt kellett lesni nem- e szúrta le egyik a másikat. Éjfélekig tartó üvöltések nálunk mindennaposak voltak. Ez az agresszió volt hogy felénk gyerekekre is kiterjedt. Anyám volt hogy beült a gyerekszobába bezárta, apám meg kivülről üvöltött hogy ha bemegy megöli anyámat és hasonlók. A nővérem nagyobb szájú volt mindig is , ezért volt hogy apám megrugdosta ha épp felbosszantotta. Elhordott engem apám minden szarnak , semmirekellőnek, csúnyának , hülyének. Emiatt mindig is egy senkinek éreztem magam , hogy én kevesebbet érek mint bárki más. Miért így eszel miért úgy csinálod ezt vagy azt, mindig volt mibe belekötni. Egy ballagásomra , szalagtűzőmre semmimre nem jött el. Soha nem foglalkozott igazából se velem se a testvéimmel.

Aztán ha olyanja volt akkor meg nyalizott volna, főleg veszekedések után mikor lenyugodott. Anyámra a következőket ordította mindig : "mocskos g*ci , d*gölnél meg te pajzsmirigy g*ci" és egyéb anyukám betegségével kapcsolatos dolgokat. Ja apám imádja az alkoholt természetesen. Hogy anyám miért tett ki ennek minket gyerekként jó kérdés. Emlékszem többször könyörögtünk váljon el mert ez így nem élet , de nem. A mai napig eltűri bár állítása szerint apa már sokat "javult".

Én már 3 éve nem élek otthon leléptem az ország másik végébe , de érdekesmód most omlok össze amikor már nincs min idegeskedjek , nyugodtnak és boldognak kéne lennem.

Kérem ha valaki tudna segíteni , akár Oroszlány / Tatabánya környékén ismer egy jó szakembert az írja le. Mert nem bírok így élni.