Miért van az hogy utalom a szüleimet?

Nos..valoszinuleg mindenki azt fogja most mondani hogy ok a szüleid es szeretned kell oket mert izeee meg ilyenek..De megvan az okom: En vagyok a szüleim elso gyereke anyukám kb 17 volt amikor engem világra hozott a gyerekkori emlékeim:állandó siras.veszekedések..ordibalas.szenvedés.pénzhiány. Ahogy nőttem mint minden gyerek egyre nagyobb lett az anyagi igényem...suli meg ruha meg ilyenek..szinte minden nap apukám a fejemhez vagta hogy miattam nincs pénz mert be kellett nekem vásárolni a suliba..persze o egész nap fekudt es ivott. Valahogy túléltem az általánost..es szerintem nem kell reszleteznem hogy miért de kollégista lettem. Most mivel nyár van sajnos itthon kell lennem. Nem hagynak élni..sohasem hagytak nem emlekszem olyanra amikor tenyleg el tudtak volna velem normálisan beszélgetni vagy csak egy nyugott napra sem állandó a pénzhiány es nem tesznek ellene semmit csa állandóan veszekednek es nekem ezt kell hallgatnom egész nyáron miközben a többi gyerek bulizik jol érzi magát es valahol örül hogy el..es élvezi az életet arra lennek kíváncsi hogy szerintetek mint csinaljak? Mar nem bírom komolyan.... 16/F