Hogyan lehetne segíteni egy súlyosan szenvedélybeteg rokonnak?

A 27 éves unokanővéremről van szó. Évek óta kőkemény alkoholista, és még régebb óta anorexiás és bulimiás is. (Az étkezési zavar már több, mit 10 éve fennáll). Azt csodálom, hogy élte túl idáig. Ki tudja miket használ még, mert időröl időre eltűnik, hosszabb időkre, és senki nem tud róla semmit. Van egy 2 éves kislánya, akit az anyja nevel, mert ilyen állapotban ő képtelen rá. Jelenleg ott tart, hogy néhány napja be kellett vinni kórházba, epilepsziás, vagy annak tűnő rohammal, a piálás miatt. Eddig ez a baja nem volt, de számtalanszor megjárta már a kórházakat, több elvonón is túl van, sajnos sikertelenül. 30 valahány kiló, az anyja szerint félelmetesen néz ki. (Én egy ideje nem is láttam.) Attól tartunk, ha így megy tovább, tényleg nincs sok hátra, mert állítólag semmi hajlandóság nincs benne, arra, hogy leszokjon és jobbá tegye ay életét. Azt kihagytam, hogy mindezek mellett pánikbeteg is. Tipikusan olyan esetről van szó, mint pl a sokkoló függőségek című amerikai műsorban. Természetesen nehezek voltaak egész gyerek-és tinikorában a családi körülményei, a szülei váltak, elég kegyetlen dráma ment ott évekig. Viszont az a szörnyű, hogy így felnőtt fejjel sem tudja feldolgozni a traumákat, a húgának semmi ilyen problémája nem lett azt tudom. Arra gyanakszunk, hogy valami más szörnyűség is érhette őt, amit mélyen titkol évek, sőt évtizedek óta, mert amilyen állapotban van, azt egyszerűen nem lehet megmagyarázni szimplán a szülők válásával. Persze nyílván benne van a dologban, na de sok ismerőseimmel megesett, és még ha voltak is valaha lelkiproblémái, vagy akár egy evészavar, felnőttként képesek lettek felépíteni a saját életüket, és megerősödni.

Mit lehetne tenni vele, vagy szerintetek van itt még bármi megoldás?? A saját szűk családi köre is tehetetlen, és lassan beletörődnek, hogy elveszítik!:(