Fontos! Lehet, hogy súlyosan depressziós vagyok, mit tegyek?
(Kérem, aki nem tudd normális választ adni vagy viccre veszi az egészet az inkább ne is olvassa, végig felesleges, köszönöm!)
Hónapok óta küzdök már az érzéseimmel és nem tudom, mit tegyek. Már több mit egy éve érzem azt, hogy depressziós vagyok. Egyrészt szerelmi bánat, másrészt az iskolában a nagy nyomás miatt, harmad részt a családi feszült viszonyok miatt, negyed részt a természetem miatt.
Az egész egy lánnyal kezdődött, akivel 3 évig voltunk távkapcsolatban. Maga a kapcsolat borzalmas volt, mindent nekem kellet csinálni, és ha valamit nem tudtam teljesíteni, akkor szakított. Mindenki mondta, hogy hagyjam ott, de nem tudtam, mert szeretem. Velem ellentétben ő nagyon sokszor megtette (40szer legalább) nevetségesebbnél nevetségesebb kifogásokkal (volt mikor megcsalt). Az évek alatt egy kezemen meg tudom számolni hányszor láttam élőben, mert mikor ott volt a sor, hogy találkozhatunk sose akart kijönni. Mindent megtettem, hogy újra és újra összejöjjünk, de a végén egy másik sráccal jött össze.
Nagyon leépültem és bár akkor is túlzásba vittem néha a gyógyszerek használatát, de igazán ezután kaptam rá. Emellett hetekig koplaltam, hánytattam magam és többször is felkeltem éjszaka és őrjöngtem.
Nem volt sok barátom, de legalább ők próbáltak segíteni, hogy túl legyek ezen a nehéz időszakon.
Sok időnek kellet eltelni, hogy rávegyem magam, hogy adjam fel és keresek másik lányt. 1-2-nél bepróbálkoztam, de nem kelletem egyiknek sem, mondjuk nem is nagyon érintetek mélyen mivel csak tetszettek és nem éreztem azt a nagy szerelmet. Valószínűleg csak azért próbálkoztam náluk, hogy túltegyem magam. Ezután a második legjobb lány barátom nagyon megtetszet, de nem mertem elmondani eleinte, hogy mit érzek. Hetek múlva vettem a bátorságot, de sajnos neki sem kelletem viszont ez már nagyon fájt. Mindig is nagyon visszahúzódó voltam, de ez után már a barátaimtól is elfordultam. Ezekben az időkben kezdtem el vágni az ereim és ekkor mondtak le rólam.
A nyári szünetben többször is próbáltam magammal végezni, de nem volt sose elég bátorságom, végül egyre betegebb dolgok kezdtek el érdekelni. Az út szélén hagyott elütött állatokat otthon felboncoltam és vizsgálgattam (biológusnak készülök, de ezeket nem tanulmányi célból, hanem egyszerűen idegességemben csináltam). Később egereket és kisebb halakat öltem szintén ebből a célból, de szerencsére ezzel le tudtam már állni. Iskola kezdéskor beleszerettem a legjobb lány barátomban, aki egyben a legjobb barátom is volt és pár hónap múlva elmondtam neki az érzéseimet. Neki se kelletem megint és ez annyira fájt már, hogy ott helyben elszakadt a húr nálam, és inkább elmentem gyorsan, míg olyat nem csinálok, amit megbánok később. Ezek után már egy barátom se volt, akire igazán számíthattam volna. Vagy utáltak, vagy féltek tőlem. Volt, hogy légpuskát dugtam a számba mikor otthon voltam és vártam, hogy mikor leszek elég bátor, de nem tudtam megtenni. Jóval erősebb, agresszív, veszélyes emberekbe kötöttem bele, hogy megtegyék azt, amit én nem merek, de csak egy-két monoklival lettem gazdagabb.
Most van egy lány, aki idén jött az iskolába és nagyon tetszik, és úgy érzem, hogy tényleg ő az igazi (tényleg nagyon sokat jelent), de úgy érzem, hogy ez is csak sokadik csalódás lenne, és nem merem már elmondani senkinek, mert félek, ha visszautasít, akkor már végzek magammal.
Tudom, hogy nem helyes, amit csináltam és csinálok. Tudom, hogy fel kéne nőnöm és felnőttként kezelni a dolgokat. Tudom, hogy felháborító és botrányos, ahogy viselkedek és már szinte szánalmas.
Mindent megtettem, meg próbáltam megváltozni magamba fojtani vagy épen kiadni, de semmi nem segített, csak egyre jobban zuhanok. Tényleg megpróbáltam helyrehozni, amiket elrontottam, de nem bírtam és kérlek, ne ítéljetek el ezért.
Mit tegyek, hogy jobban legyek? Ilyenkor már tényleg az egyetlen megoldás, ha végeznék magammal? Van esélyem még, hogy boldog legyek?
Tanácstalan vagyok, kérlek, segítsetek. (aki csak szitkozódni tudd és leköpni azok inkább ne is írjanak, már elég sok embertől megkaptam így is és csak rosszabb lett!)
Köszönöm előre is!
Szia! :)
Először is, egy dolgot, kérlek, fogadj meg: sose ostorozd magad! Egy dolog az, hogy tisztában vagy azzal, hogy nem helyes, amit csinálsz és hogy változtatni szeretnél, de kérlek, ne ítéld el magad, hiszen ezzel csak még több frusztációt okozol magadnak. Nyugodj meg, vegyél egy mély levegőt. Mindenképpen értékelned kell magadban azt, hogy ezt az egészet egyrészt beismered magadnak is, ez az első és nagyon fontos, hatalmas lépés a gyógyulás felé. Másrészt az, hogy segítséget kérsz, szintén óriási dolog, ezt vedd észre magadban :)
A másik, amit tanácsolnék, hogy keress fel egy pszichológust (egyelőre NE pszichiátert), ő el fogja tudni mondani neked a tüneteid alapján, hogy mi a megnevezése a problémádnak, ha van ilyen, és hogy mit kell tenned a javulásod érdekében. Addig, szerintem a lány felé ne kezdeményezz, amíg magadban le nem tisztázod a dolgokat, hiszen addig nem is tudod önmagad adni neki sem, hogy ő megismerhessen és helyén kezelhessen Téged és a Te világodat.
Addig is, szerintem nyiss egy kis füzetkét és írj ki magadból MINDENT ami csak eszedbe jut, ezt csináld meg időnként. De akár az is jó lehet, ha bekapcsolod a webkamerát vagy elindítod a hangfelvételt és kibeszéled magadból, mindennel együtt! Rengeteget tud segíteni, és sokkal jobban érzed majd magad tőle. Őszintén, mindent írj le, és még egyszer is mondom, ne ítéld el magad ezek miatt a dolgok miatt! Mert az, amit itt leírtál, hogy "szánalmas, felháborító, botrányos" - ezek mind olyan jelzők, amelyekkel valójában nem Te illeted magad, hanem amelyekkel, feltételezed, hogy a többi ember illetne, ha ez kiderülne számukra. És hidd el, sok ember tényleg nem is tudja helyén kezelni, ha a másik ember egy kicsit is eltér a hétköznapitól - ennek ékes példáját láthatjuk az első hozzászóló esetében is, akinek ezúton is szeretnék gratulálni - ha létezne a legtaplóbbnak járó díj, azt kiérdemelné, ha már normálisan nem is képes kommunikálni az emberekkel.
Egy szóval: keress fel egy pszichológust, értékeld magad, és nagyon sok erőt, kitartást és egészséget kívánok Neked!!!
Szeretettel:
Tincus
Aki 3 évig úgy gondolja, hogy kapcsolatban van egy nővel - akivel a 3 év alatt 5-ször sem találkozott, az nem depressziós, hanem bolond.
"és többször is felkeltem éjszaka és őrjöngtem"
Kezeltetni kellene magad!
4# válaszoló. Kérlek figyelmesen olvasd el az utolsó elötti mondatot, amelyik zárójében van. Ha elemezted a szavak jelentését, rájössz, hogy a válaszodnak semmi értelme nem volt. Ezért ha csak le akarsz mondani másokat és elitélni kérlek tedd meg máshol. Köszönöm a megértést.
Kérdezőnek: ne félj szivem, minden jó lesz, csak halgass rám xD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!