Aszperger szindromával lenne kérdésem! Mégpedig azért mert mikor utánna olvastam sok vonásában, tünetében magamra ismertem. Asperger szindromás lehetek?

Az a helyzet, hogy hasonlóan érzem magam én is. Mindössze néhány nappal ezelőtt olvastam az Asperger-szindrómáról, és a tünetek nagy részében én is magamra ismertem. A teljesség igénye nélkül:

-A társaságot kerülöm, ha sok ember vesz körül, ideges leszek és menekülni próbálok a szituációból. Nehezen ismerkedem, nem tudok megszólítani másokat. A beszélgetésekbe nem szólok bele, hacsak nem egy általam kedvelt témáról van szó. Olyankor viszont folyékonyan beszélni kezdek, ha nem szakítanak félbe akkor akár szó szerint órákig és nem figyelem, a másikat ez érdekli-e. Ha jelzi felém, hogy nem, azt rossz néven veszem. (Beszélgetés közben viszont képtelen vagyok a másik szemébe nézni.) De ha visszatér a beszélgetés egy általam érdektelen témára, megint elhallgatok.

-Nem szeretem ha megérintenek. Nagyon kevés olyan ember van, aki előtt meg tudok nyílni és akit szívesen ölelek át (jelenleg konkrétan egy).

-Manapság ezt jobban el tudom fojtani (bár még hajlamos vagyok rá), régebben szinte folyamatosan egy képzeletbeli álomvilágban kalandoztam, és tanórák alatt is játszottam, sokszor hangosan is a tollaimmal, vagy akár csak az üres kezemmel is.

-Bizonyos témák iránt kiemelkedő, mások szerint túlzott érdeklődést mutatok. (Több is van; amiről legrégebb óta tanulok és a legtöbbet tudok, azok a dinoszauruszok.) Folyamatosan ezekről a témákról olvasok, ezrével gyűjtöm a kapcsolódó képeket, zenéket a telefonomra. Pár napja is órákat ültem a gép előtt és több száz fényképet töltöttem le Ferrarikról. Az ilyen témákról meglévő tudásom miatt néha tudósnak vagy élő lexikonnak neveznek. A szókincsemet is sokan dícsérik.

-Nagyon sok összetűzésbe kerülök a szüleimmel és általában a külvilággal, amiért sokszor számukra nem egyértelműen beszélek. Én azt gondolom, érthető és logikus amit mondtam, de más nem, vagy félreérti. Gyakran szó szerint veszem a dolgokat.

-Egyszerű hétköznapi feladatok problémát tudnak jelenteni számomra, és különösen sokáig tart végrehajtanom őket. Ide hadd ne kelljen példát említenem.

-Érzelmeket kimutatni szinte képtelen vagyok. Pozitívat semmiképp, de a haragot is csak elnyelem magamban. Ha sokat piszkálnak, előbb-utóbb kirobbanok és olyankor nincs kontrollom önmagam felett. Utána pedig jóleső érzés, hogy kiadtam a feszültséget.

-Tantárgyak közül mondjuk a matekkal hadilábon állok, de a földrajzot és történelmet nagyon szeretem. Dátumok, számadatok megjegyzésében legjobb vagyok a családban.

-Ritkán örülök, igazi örömöt csak a kedvelt témáimban való elmélyülés ad. Sokszor vagyok búskomor, évekkel ezelőtt komolyan gondolkoztam az öngyilkosságon. (Állítólag ez is gyakoribb az Aspergeresek közt.)

-Megrögzött, szigorú napi rutinjaim vannak. Ragaszkodom a tárgyakhoz és az állandósághoz, ideges vagyok, ha valami nem úgy történik, ahogy megszoktam. Ami az enyém az csak az enyém, nem szívesen adok kölcsön dolgokat. Kidobni nem engedem a dolgaimat.

Most minden "furcsa" tulajdonságom biztos nem jutott eszembe, arra akartam rávilágítani, hogy hasonló helyzetben vagyok én is. Én mondjuk már inkább szívesen tekintek magamra Asperger-szindrómásként, mert ez legalább megmagyarázná, miért vagyok annyira más, mint a többiek, ami annyi nehézséget okozott már az életemben. Most már csak a bizonytalanság-érzés nyugtalanít, örülnék egy hivatalos véleménynek az állapotomról, de még nem mertem lépni ez ügyben.

Tudom, hogy ez nem igazán válasz a kérdésedre, mert inkább magamról írtam. Hogy Aspergeres vagy-e, azt nem tudom megmondani, csak azt, hogy kb. annyira lehetsz az, mint én. És szerintem nem kell kétségbe esni, ha igen a válasz. Csak átértékelni a dolgokat.

19 fiú