Valakinek sikerült már kigyógyulnia mániás / kényszeres gyűjtögetésből?

Édesanyámról van szó, már az ő anjánál is ugyan ez volt. Nála a helyzet odáig fajult, hogy egyes szobákat már elbarikádozott, a tisztálkodási lehetőségeit korlátozta. Végül magunkhoz vettük, és nálunk folytatta a tevékenységét, de kevesebb eredménnyel. Halála után édesanyám lépne nyomdokaiba, a felhalmozott dolgoktól nem tud megszabadulni, örököltünk máshonnan, és onnan sem tud pl egy régi bútorfület vagy egy szakadt bőröndöt kidobni. Anyagi helyzetünk elég jó, semmiképpen sem szorolunk rá ilyen dolgokra.