Honnan tudható, hogy egy pszichológus valóban segíteni akar-e, vagy csak a pénz kell neki?

"Tudod, a terápia egyik lényeges eleme, hogy el tudd fogadni, amit a terapeuta nyújt neked. Például a teát. Hidd el, ennek szakmailag is lehet KOMOLY jelentősége."

Igen, pontosan az ilyen dolgok miatt vagyok nagyon óvatos abban, hogy ítéletet alkossak a terapeutáról, mert elfogadom, hogy van egy csomó dolog, aminek én, hozzá nem értő lévén, nem tudom, mi a jelentősége, vagy nem tudom, hogy kell megítélni. Ezért írtam, hogy inkább eloszlattam magamban ezeket a kételyeket, és bíztam az általam ismert orvos véleményében, aki ajánlotta. Egyébként általában elfogadtam a teát.

"A terápia NEM attól működik, hogy beszélgettek, hanem a kapcsolattól, ami kialakul a páciens és a terapeuta között. Ha ez a kapcsolat nem épül ki, akkor a terápia sem működik. Ez pedig hosszú időbe telhet. Olvastam egy tanulmányt, hogy felmérések szerint a terápiás kötődés sokkal fontosabb tényező, mint a terapeuta személye, a páciens elköteleződése, vagy a terápiás módszer."

Nézd, én megértem, hogy egy terápiának sok eleme van, de én úgy érzem, hogy rajtam az segít, ha szisztematikusan feltérképezi a helytelen gondolataimat és együtt megvitatjuk őket. Ha megérti a gondolkodásomat, kiigazítja a tévhiteimet, elmondja, hogy mit lenne érdemes másképp csinálnom, ahhoz hogy változzon a helyzet, és objektív visszajelzést nyújt. Az, hogy csak kibeszélem magamból a dolgokat, nekem önmagában még nem segített. Ennyi erővel egy baráti kapcsolat is lehetne terápia, vagy az is, elmondhatnám a kutyámnak is. Ezenkívül azt is megfigyeltem, hogy egy idő után kifejezetten káros, ha minden problémámmal szakemberhez szaladok, mert így nem tanulok bele az önálló problémamegoldásba. Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy már csak rutinból járok, elmondom a dolgaimat, meghallgatja, és semmi nem változik. És, hangsúlyozom, otthagyok közben egy csomó pénzt. Vagyis pont az ellenkezőjét tapasztaltam annak, mint amiről te beszélsz. Szerinted elég csak a kapcsolat, én pedig azt mondom, hogy pont nem, sőt el is lustít, ha hozzászokok, hogy semmit nem csinálok azontúl, hogy mindig elmesélem, mi volt velem.

Elég sokáig jártam hozzá, vagy másfél évig. Megadtam neki az esélyt. Nem jött be.