A szociális fóbia milyen formában jelenik meg gyerekeknél?

Eszembe jutott, hogy amikor óvodás voltam, minden reggel sírtam, miután anyuék ott hagytak a többi gyerekkel. Teljes megsemmisülésként éltem meg, remegtem, féltem, stb. Mindig elvoltam magamban, rajzoltam, és nem igazán akartam a csoporttársakkal barátkozni sem. Csak akkor beszéltem velük, ha nagyon muszáj volt, de az is mintha halál helyett lett volna.

(Általános iskolában is sírhatnékom volt eleinte, csak akkor már kínosnak éreztem és visszatartottam, de amúgy azt akartam hogy megnyíljon alattam a föld.)

Ez lehet valami korai megnyilvánulása a szorongásnak, vagy csak ilyen átlagos gyerekkori dolog, amit a legtöbben kinőlnek? Azért kérdezem, mert egy pár éve tökéletesen produkálom a szociális szorongás összes tünetét, de egyébként is mindig befelé fordulás, nem barátkozós, introvertált típus voltam. :/