Vannak itt olyanok, akik emetofóbiával küzdenek / küzdöttek? Mit tettetek / tesztek ellene? Mi használ?
17 éves vagyok, de sehova sem járok el, mert rettegek, hogy valaki a közelemben hányni fog, és én is hányni fogok. Alkohol közelébe sem merészkedek, maximum egy nagyon picit iszok, nehogy berúgjak. Ha valaki rosszul van a közelemben, lehet akármilyen fontos nekem az illető, a pulzusom az egekbe szökik, elkezdek magamban könyörögni, hogy ne hányj, ne hányj, vagy legalább menj el innen. Ha hányingerem van, elkezdek remegni, borzasztóan melegem van, a fogaimat annyira összeszorítom, hogy szinte majdnem kitöröm őket. Mindig anyukámnak kell lenyugtatnia, hogy egy kicsit jobb legyen. A legdurvább tavaly november környékén volt, amikor több napig volt hányingerem. Annyira féltem, hogy hányni fogok, hogy nem mertem enni - de inni sem, ezért kórházba kerültem, ahol annyira rosszul voltam, hogy a hányingeremet már rákosoknak való hányingercsillapítóval csillapították. (Egyszer nem is kaptam, csak azt hittem, tehát elmúlt, innen tudjuk, hogy a nagy részét egyszerűen beképzeltem magamnak, annyira ráparáztam a dologra.) Nem szívesen megyek hosszabb időre emberek közé, buszra sem, mert félek, hogy valaki hányni fog. Idén kihagytam a többnapos bécsi osztálykirándulást, mert féltem, hogy valaki inni fog (akartak), és hány majd. Ha eszek, és nagyon tele rakom a hasam, bepánikolok a kicsi hányinger miatt, de ha valakit hányni látok/hallok (akár TV-ben), vagy hányást látok, rögtön hányingerem lesz, a pulzusom az egekbe szökik, és bepánikolok. Anyukám már nagyon ideges miatta, és én is rosszul viselem, főleg, hogy a szociális életem emiatt egyenlő a nullával. Egyszerűen nem akarok kimozdulni itthonról. A legrosszabb mindezekben, hogy meg vagyok győződve arról, hogy nem lesz gyerekem, nehogy terhesen rosszul legyek és hányjak. Annyira félek tőle, annyira felzaklat, hogy még ennek az írása közben is könnyektől küszködök. Egyébként teljesen biztos vagyok abban, hogy egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire félek tőle. Nagyon szégyenlem is, és meg szeretnék szabadulni a dologtól. Mit tehetnék ellene?
Kérlek, ne írjátok, hogy rúgjak be, vagy hánytassam meg magam, mert annyira félek tőle, hogy egyszerűen képtelen vagyok. Még annak a gondolatától is gyomoridegem lesz, hogy meghánytassam magam valamilyen módon.
Pszichológus / pszichiáter segítségére számíthatok? Fel tud írni valamit, amivel leküzdhetem ezt? Ti mit tettetek ellene?
Előre is köszönöm mindenkinek, aki rám szánja az időt :)
válasza: válasza:Nálam is ez a helyzet. Én is voltam gyerekkoromban kórházban is kiszáradással,éhenhalás közeli állapottal. Elkaptam egy hányós vírust,ami nagyon rossz élmény volt. Ezután kezdtem a nem evést,nem ivást. Nekem mellette velem született refluxom is volt,így a hányinger állandó vendég volt,meg emiatt az állandó pánik és nem evés,nem ivás. A kórházban azt mondták anorexiás vagyok,pedig mondtam,hogy azért nem eszek'iszok,mert rettegek a hányástól. Ekkor még a kórházban elkezdett foglalkozni velem egy pszichológus,majd egy pszichiáter,kaptam antidepresszánst,szorongás csökkentőt. Én nagyon depressziós lettem attól,hogy ennyire félek a hányástól,és ennyire rossz mindig a gyomrom. 10 évvel később elértem,hogy megműtsék a reflux kiváktó okát,azóta megszűnt az állandó hányinger,rossz érzet a gyomromban,de eddigre már 10 éve szedtem a gyomor gyógyszereket is meg az antidepresszánsokat is,már nyelőcső fekélyem volt. A műtét után már egyikre sem volt szükség. Bár a gyomorsav túltengés még mindig megvan. Valamint a hányástól való rettegés is. Ezt nem tudta kigyógyítani senki sem. De képzeld,nekem már van egy gyerekem. Én is sokáig azt gondoltam,mint te,hogy én nem leszek terhes sosem,mert annyira félek a rosszullétektől. Viszont időközben lett egy másik betegségem,ami miatt minél előbb tanácsossá vált a gyerekvállalás,és mérlegelnem kellett. A gyerek lehetősége,vagy a pánikom miatt egyedül élni életem végéig (mert egy idő után a férfiak is szeretnének apává válni,és ha én ezt nem adom meg neki,nem várhatom el tőle,hogy velem maradjon,és lemondjon a családdá vákás lehetőségéről). Szóval terhes lettem. A 6-13.hétig nagyon rosszul voltan,piszkosul erős hányingerrel. De nem hánytam egyszer sem. Nem engedtem meg magambak,pedig kevésbé lettem volna rosszul,ha kiadom magamból,ami nagyon kikívánkozik. De nem tudtam megtenni,inkább rosszul voltam. Pánikoltam nagyon. A terhesség miatt a gyógyszerekkel is csak nagyon csínján lehetett bánni,így még nehezebb volt. De túléltem,és nem bántam meg. Megérte az a pár hét rosszullét,bár akkor mikor azokat a heteket éltem,násképp gondoltam,bevallom. Aztán a terhesség végén a baba nyomta felfelé a gyonrom,megint piszkosul erős refluxom lett. Megint jött a pánik. De aztán meglett a baba,és megérte ezt bevállalni,hidd el.
A mai napig nem dolgoztam fel azt a traumát,nikor 10 évesen elkaptam azt a vírust. Azóta is ugyanazokat érzem,mint te. Még mindig meghatározza az életem,pedig már 27 vagyok. El fog jönni az az idő,mikor a gyerek utáni vágyad az ösztöneid miatt átmenetileg erősebb lesz,mint a pánik a hányástól. Ezen ne aggódj. Szerintem azért érdemes lenne pszichiáterhez fordulnod,nekem segítettek,mert enni és inni kell az életben maradáshoz. Ga a kislányom betegség miatt hány,nem tudok ott lenni vele segíteni. Ezért nagyon bűntudatom van,de egyszerűen képtelen vagyok rá. Ilyenkor a párom segít neki szerencsére. Én ilyenkor remegek,sírok,befogom a fülem,szemem,nem tudom elviselni ezt a jelenséget. És közben tökre el tudom képzelni,nennyire rossz lehet neki,ettől még rosszabbul leszek. Nekem ilyenkor kell a gyógyszeres segítség,mert nem vagyok önmagam. Ez a gyengém....
Nálam nem ennyire drasztikus, nincs állandó hányingerem. Viszont reflux-szerűségem lehet, hogy van, mert egyszer utánaolvastam, és hasonló dolog jelentkezik nálam is. Érdekes, hogy annál nem pánikolok be, és hányingerem sincs. Sajnos most nekem is baj van a gyomrommal, antibiotikumot kaptam rá, kettőt is, és eleve a gyomrom miatt is, na meg még mellé az antibiotikum, piszkosul hányingerem szokott lenni. Ezért kezdtem el kérdezősködni :)
Nagyon remélem hogy úgy lesz, ahogy mondod, mert én is családot szeretnék majd egyszer, tartok attól, hogy ha kihúzom is a rosszulléteket, én sem fogok tudni a gyerekem mellett lenni.
Egyébként a felírt gyógyszerek milyenek? Mert én már gyógyszer sem szívesen veszek be, nehogy attól kelljen hánynom...
válasza:Én már nem szedem a gyógyszereket. Protonpumpa gátlókat,gyomorsav termelődést csökkentő,meg lekötő gyógyszereket szedtem. Meg motilitás serkentő,étvágyjavító,emésztést segítő gyógyszert :-)
Végig az egész arzenált....nem nagyon segítettek,mert szervi eltérés okozta a bajt. Most hogy ez ki lett iktatva,már lehet segítenének. Nekem ezektől a gyógyszerektől sose volt hányingerem,egy részük épp hányingerre is jó. Nem olyanok ezek,mint egy antibiotikum,na azokat én sem bírom....nem is szoktam tudni végigcsinálni a kúrát,pedig szedek mindig probiotikumokat is.
Az evés a kritikus pont akkor nálad. Szerencsére velem ilyen nincs.
Gondolj arra, hogy ha keveset eszel, amennyi jól esik, könnyű, nem túl édes, akkor nem fogsz hányni az evéstől. De ha nem eszel, akkor bizony hányni fogsz. Gyomorsavat. Gondolj erre, és egyél. Ha nem eszel, akkor nagyobb eséllyel hánysz, mintha ennél.
Sok sikert neked is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!