Létezik olyan, hogy temetőfóbia?

5-ösnek: mindenki a temetőbe fog kerülni, de nem mindegy hogy 20 évesen vagy 95 évesen. Illetve hát lehet persze a Dunába is szóratni , szóval ki hogy rendelkezik majd.

A kérdezőnek: a pszichológus véleménye a mérvadó, bár ő nem ismeri az egész életedet. Én azt javasolom, hogy gondold végig, mikor milyen formában találkoztál először a temetővel? Valakidnek a temetésén? Vagy csak kivittek magukkal a szüleid valakinek a sírjához? Mitől félsz? Kevés olyan hely van, ahol biztonságosabb tartózkodni, mint egy temetőben. Megértelek, énnekem is rémálmos emlékeim vannak tinédzserkoromból. Hat éves voltam, amikor megmutatták a nagyapám holttestét, talán ez nem volt jó ötlet, dehát falun szokás volt. Gimnazistaként elvittek bennünket egy bácsi boncolására, biológia tagozatos voltam, hát ez is elég sokáig nyomasztott. Aztán sorra meghalt a többi nagyszülőm, nagynénéim, stb., kellett temetésre járni, bár minden elfogadható kibúvót kihasználtam, hogy ne kelljen elmennem, meg is szóltak miatta. Nem voltam hajlandó megnézni a halottakat. Aztán eljött az idő, amikor megbetegedett az apám, és nekem kellett felöltöztetni, amikor meghalt. Megtörtént. Mert az ember öregszik,tapasztal és változik, és képessé válik olyan dolgokra, amiről sose hitte volna, hogy képes lesz megtenni.

Szóval én azt mondom Neked, hogy ne foglalkozz ezzel a kérdéssel olyan sokat, amíg nem muszáj. Nagyon fiatal vagy, talán még sokáig el tudod kerülni, hogy temetésre kelljen menned. Amikor pedig eljön az az idő, hogy kikerülhetetlen (kb. 35-40 éves korod táján biztosan elveszíted a nagyszüleidet... ), addigra az agyad is elfogadja ezt a dolgot. Ötletnek javasolnám, hogyha vannak fotók a dédszüleidről-ükszüleidről, azokat a szüleiddel-nagyszüleiddel együtt nézegesd, gondolj bele, hogy ők a Te őseid, hogyan élhettek, benned is élnek ők tovább, meséltess róluk, aztán miután igy megismerkedtél velük, látogasd meg - nem egyedül! - a sírjukat, vigyél nekik virágot. És az agyad-szived lassan el fogja fogadni, hogy akik ott vannak a sírban, azoknak a génjeit Te hordozod, és az életedet annak köszönheted, hogy egykoron ők is éltek... Egyébként kíváncsi lennék, hogy a pszichológus milyen terápiát alkalmazott, mit mondott neked?

6-os vagyok.Szerintem egyszerűen ne menj temetőbe,nem muszáj. Hogy egy családterápián ezzel mit tudnának kezdeni, azt elképzelni se tudom, szerintem annyira különböző dolgok ezek. Dehát a pszichológusnak ez a szakmája, biztos neki van igaza.

Talán valamelyik nagymamáddal vagy nagypapáddal is kéne erről beszélgetned, ha van rá lehetőséged és bizalmas a kapcsolatotok. Kinek a sírjához szoktatok kimenni a temetőbe? Testvéred van, vele beszéltél erről?