Segítség, nem tudom mit tegyek? Új lehetőség, de teljesen ki vagyok készülve. Lent!

Igyekszem röviden, kérlek segítsetek, aki tud! Kicsit hosszú, de olvassátok el! Teljesen össze vagok zavarodva.28 éves nő vagyok, elvált. Egy éve váltam azóta megint otthon lakom. Anyámmal és apámmal.Folytonos rettegésben, ahogy mindig is telt a gyerekkorom. Soha egy jó szót nem kaptam, mindig én voltam a bűnbak mindenért. Nem akarok részletekbe menni, ha valaki olvasta Susan Forwardtól a mérgező szülőket, a nemi erőszakon kívül minden előfordult, és előfordul is nálunk. Folyton félek, a mai napig, ha eg kicsit is hangosabb szó van, mert egyik pillanatban nevetés van itthon, a másikban meg már pofonok is repülhetnek. Anyám valószínű bipoláris depressziós volt mindig, apám pedig az agresszióját mindig rajtunk vezette le. Anyám is csak ő szóban. Sajnos csak azt tanultam, hogyan lehet panaszkodni. Még mosni se lehet csak úgy, nem moshatom ki a cuccom, mert tönkreteszem a gépet, stb. Igazából apám szerint béna vagyok mindenhez, mint anyám! Most is ez a légkör van, de ez csak ízelítő. EGyébként tud teljesen normális légkör is lenni itthon, de én már megtanultam, hogy ez egyik pillanatról a másikra változhat, és ez a legmegterhelőbb, meg az, hogy soha nem voltunk igazán család, csak 3 idegen ember egymással. ..a válásom előtt terhes voltam, de a folytonos stressztől elvetéltem. Öngyilkos akartam lenni, és igazából a mai napig úgy érzek, mikor a meg nem született gyermekemre gondolok. És a legrosszabb, hogy senki nem volt együttérző velem!Soha sem, de ebben sem.. Anyóssal éltünk az is gond volt, meg hát az is, hogy én előtte nem tudtam mi az az élet, mert nem barátkozhattam, csak ötöst hozhattam, stb. A volt férjem nem szeretett, csalt..

Na most, az van, hogy teljesen ki vagyok. Remegek, nem alszok, naponta hányok. És most jött egy munkalehetőség. Másik városban, jó messze innen. Szakmám nincs, jogra jártam, mert ez volt az elvárás, de nem mentem vele semmire, és nem is szerettem. Most itt sokszor lenne túlóra, a pénz épp elég lenne megélni.

A kérdésem az, hogyan lehet ennyire kikészült idegállapotból valahogy összekaparni magam? Annyi sok vágyam lenne. Tudom, mit szeretnék tanulni,vajon képes leszek ennyi munka mellett tanulni majd? Tök egyedül talpra állni, szerető társat találni? Stb Azt mondják itthon, ha innen elmegyek, soha többet ne jöjjek vissza, mert már elegük van abból, hogy állandóan visszajövök ( egyetem után és válás utn jöttem vissza..) De nem is akarnék. De félek, ha nem tudok teljesíteni, akkor hová megyek? Dunának?

Elnézést ha össze vissza lett...sajnálom.