Segítség, nem tudom mit tegyek? Új lehetőség, de teljesen ki vagyok készülve. Lent!
Igyekszem röviden, kérlek segítsetek, aki tud! Kicsit hosszú, de olvassátok el! Teljesen össze vagok zavarodva.28 éves nő vagyok, elvált. Egy éve váltam azóta megint otthon lakom. Anyámmal és apámmal.Folytonos rettegésben, ahogy mindig is telt a gyerekkorom. Soha egy jó szót nem kaptam, mindig én voltam a bűnbak mindenért. Nem akarok részletekbe menni, ha valaki olvasta Susan Forwardtól a mérgező szülőket, a nemi erőszakon kívül minden előfordult, és előfordul is nálunk. Folyton félek, a mai napig, ha eg kicsit is hangosabb szó van, mert egyik pillanatban nevetés van itthon, a másikban meg már pofonok is repülhetnek. Anyám valószínű bipoláris depressziós volt mindig, apám pedig az agresszióját mindig rajtunk vezette le. Anyám is csak ő szóban. Sajnos csak azt tanultam, hogyan lehet panaszkodni. Még mosni se lehet csak úgy, nem moshatom ki a cuccom, mert tönkreteszem a gépet, stb. Igazából apám szerint béna vagyok mindenhez, mint anyám! Most is ez a légkör van, de ez csak ízelítő. EGyébként tud teljesen normális légkör is lenni itthon, de én már megtanultam, hogy ez egyik pillanatról a másikra változhat, és ez a legmegterhelőbb, meg az, hogy soha nem voltunk igazán család, csak 3 idegen ember egymással. ..a válásom előtt terhes voltam, de a folytonos stressztől elvetéltem. Öngyilkos akartam lenni, és igazából a mai napig úgy érzek, mikor a meg nem született gyermekemre gondolok. És a legrosszabb, hogy senki nem volt együttérző velem!Soha sem, de ebben sem.. Anyóssal éltünk az is gond volt, meg hát az is, hogy én előtte nem tudtam mi az az élet, mert nem barátkozhattam, csak ötöst hozhattam, stb. A volt férjem nem szeretett, csalt..
Na most, az van, hogy teljesen ki vagyok. Remegek, nem alszok, naponta hányok. És most jött egy munkalehetőség. Másik városban, jó messze innen. Szakmám nincs, jogra jártam, mert ez volt az elvárás, de nem mentem vele semmire, és nem is szerettem. Most itt sokszor lenne túlóra, a pénz épp elég lenne megélni.
A kérdésem az, hogyan lehet ennyire kikészült idegállapotból valahogy összekaparni magam? Annyi sok vágyam lenne. Tudom, mit szeretnék tanulni,vajon képes leszek ennyi munka mellett tanulni majd? Tök egyedül talpra állni, szerető társat találni? Stb Azt mondják itthon, ha innen elmegyek, soha többet ne jöjjek vissza, mert már elegük van abból, hogy állandóan visszajövök ( egyetem után és válás utn jöttem vissza..) De nem is akarnék. De félek, ha nem tudok teljesíteni, akkor hová megyek? Dunának?
Elnézést ha össze vissza lett...sajnálom.
válasza:Köszönöm a választ, annyira jó, hogy valaki megérti!
És ténleg ez a legrosszabb, ebben a környezetben lenni. Ebbe bolondulok bele, a folytonos készenlétbe, hogy nem tudom,mikor leszek megint valami piti dologért elővéve, mikor kell fedezékbe rohannom az üvöltözés, ordibálás és nem ritkán az ütlegelés elől. A folytonos feszültség ami örökké itt vibrál a levegőben nálunk, teljesen kicsinált.
Erről a két kliminkáról vagy miről még nem hallottam,de most utánanéztem, mindkettő Bpn van, ami sajnos nagyon messze van onnan, ahol lakom. Szóval ezt nem hiszem, hogy kivitelezni tudnám. Arról nem is beszélve hogyha befeküdnék egy ilyenbe, onnan én haza már nem mehetnék az tuti.Illetve mehetnék, de abban nem lenne köszönet, az biztos, hogy utána csak még rosszabb lenne, ennél is, már ha lehet....
Az önkéntesség egy jó ötlet, köszönöm! És ez a külföldi dolog hogyan, a képzések? Ennek hol lehet utánanézni? Beszélek angolul, egész jól, nyelvvizsgám is van.
És az a legrosszabb, hogy ebben a légkörben én is ilyen lettem. Fusztrált, zaklatott, folytonos hangulatingadozás, bizonytalansággal és kétségekkel teli, alvás és evészavaros, és ami a legrosszabb, az állandó folyamatos fáradtság, szó szerint felkelni is sokszor fáj, evés után meg issza kell zuhanjak kicsit, annyira álmosnak érzem magam..az utóbbi hónapokban szinte mindig csak aludnék, de persze sose alszok, éjszaka felébredek, rémálmom van, nem tudok sötétbe aludni,mert félek, a fényesség meg zavar...
tényleg olyan gödörben vagyok hogy nem tudm hogyan tovább, így hogy nemhogy segítségem nincsen, csak a hátráltató itthoni helyzet.
válasza:Van egyrészt az eures, ahol vannak eu-s állások ( [link] Az oktatásról pl. a Dán egyetemeken (angolul) tudom, hogy ingyenes szakok vannak. Az önkéntes munkáról rengeteg dolog van google-n de itt van pl ez az oldal is. [link]
Én buta azt gondoltam, hogy Pesten laksz mert a Dunát említetted.:( A thalassa ház annyiból jó, hogy abszolút nem kell hazajárni, hétvégére sem ha jól tudom. esetleg az is lehet egy átvezető megoldás, hogy elmész a thalassába és az ott töltött hónapok alatt keresel külföldi munkát/tanulási lehetőséget és onnan egyből mész kifelé. Ha beszéled az angolt és a család se köt ide, szerintem egy kis világlátás nagyon jót fog tenni, és kint legalább megélsz a keresetedből nem úgy mint itthon, hogy gürizik az ember a semmiért.
Nagyon sajnálom, hogy így kellett felnőnöd. Az ilyen szülőnek büntetés járna. De ne ők hajszoljanak valami rosszba, ne legyen az övék az utolsó szó semmiképp, ne nyerjenek!
válasza:"Hiszen nyilván elmenekültél egy házasságba és nem kell a másikra ráfogni, hogy ő nem szeretett, biztos, hogy te sem szeretted őt. "
Meg az anyád 3,14... szerettem tiszta szívemből. Az sem igaz hogy visszamenekültem..hová mentem volna? A híd alá? Éseljutott egyáltalán a csöö agyadig, hogy elvetéltem??????? Tudod te, hogy ez mekkora teher egy nőnek? Nem, nem is akarom, hogy megtudd..ennyire nem utálok senkit sem, és remélem, soha nem is fogok.
Annak meg külön "örülök", hogy Jehova tani betámadnak privátban...semmi bajom veletek, de engem hagyjatok békén ezzel. Köszönöm.
Mondjuk nem mondom, hogy nem számítottam valami ilyenre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!