Öngyilkos gondolatok milyen szintig normálisak?

Ha egyáltalán nincs benned semmilyen szándék, akkor szerintem még nem baj.

Ha már ott tartasz, hogy úgy érzed, tényleg akarod, akkor már valamit tenni kell: mondjuk beszélgetni valakivel, aki tud segíteni, akiben megbízol. pl. egy jó baráttal, rokonnal, valamilyen lelki vezetővel (pap, lelkész, stb., aki a tiédhez hasonló vallást és/vagy értékrendet követ). Meg ott van még a pszichológus, de ezzel vigyázni kell. Ha pszichológushoz mennél, keress olyat, aki valóban jó, mert egy rossz pszichológus többet árt, mint használ.

Hogy mit teszel, a te döntésed. Ha valóban megtennéd, akkor hiába mondanám, hogy rossz dolog, nem tudnálak lebeszélni. Inkább azt mondom, hogy gondold át.

Tedd fel magadnak a kérdést: "Tényleg meg akarok halni?" Erre csak kétféle válasz adható: "Igen" vagy "Nem". Amikor átgondolod a dolgokat, légy őszinte magadhoz. "Miért akarom megtenni? Valóban az az oka, vagy csak ürügyet keresek magamnak? Stb."

Ha mindenképpen meg akarnád tenni, addig ne cselekedj, amíg nem érzed úgy, hogy az 100%, mert akkor megvan az esélye, hogy megijedsz, félúton meggondolod magad, stb. Amikor az utolsó pillanatban rájössz, hogy te mégsem akarod megtenni, akkor lehet, hogy már késő, és úgy halsz meg, hogy te még élni szeretnél. Ha túlélnéd, akkor pedig mindenki arról kérdezgetne, hogy miért akartad; sőt, ha nagyon rosszul jársz, lehet, hogy örökre nyomorék maradsz - ekkor pedig már nem leszel képes arra, hogy valóban végigcsináld, muszáj lesz tolószékben leélni az életedet.

Viszont az elején te magad mondtad, hogy nem is szeretnél ilyenekre gondolni. Ha így van, akkor a szándék nem is annyira komoly. (Legalábbis remélem.)

Egyébként azt nem tudod, mi válthatja ki belőled ezeket a gondolatokat? Pl. családtaggal, baráttal, pároddal való veszekedés; rokon halála.