Nem csak dobálózom vele, tényleg depressziós vagyok (? )

Egyszerűen már nincs kedvem semmihez, ma is alig akartam felkelni. Legszívesebben aludtam volna egész nap.

Nincs munkám, nincs életem, nincsenek barátaim. Barátnőm meg főként nincs.

Magányosnak érzem magam, nem tudok elszakadni az otthon szürkeségétől.

Nem járok pszichológushoz, mert úgy is csak annyit mondana, hogy ha keresnék munkát megváltozna az életem.

Ők nem értenek meg és nem is tudnak segíteni.

Tönkre ment egy kapcsolatom, amit a magam hibájából és mások hibájából tönkre basztak másfél évvel ezelőtt.

Azóta is egyedül tengődöm.

Elegem van már abból, hogy mindenki azt mondja, meg kell tanulni egyedül jól érezni magunkat. De hogy érezzem magamat jól ha állandóan egyedül vagyok?

Kimenni meg nem szeretek sehova, mert utálok emberek közelébe lenni. Nem érzem oda valónak magam.

Már tavaly megakartam ölni magam az exem végett, hogy vége lett. Már azon is gondolkodtam, hogy más depressziós lányokkal ismerkedjek, de ehhez sincs lelkierőm már!

Igazából csak addig érzem ezt a lehangoltságot, amíg egyedül érzem magam. Exem előtt is depressziós voltam, de most úgy érzem még jobban, mert ő volt a legfontosabb az életemben és szét vet a fájdalom, hogy mással jobb.

De lényeg az, hogy mellette kevésbé voltam depis.

Valaki segítsen.. Egyedül vagyok.