Tériszony, agorafóbia, vagy más?

Emlékszem, hogy kiskoromban, amikor az ágyban feküdtem sötétben, sokszor nagynak láttam a dolgokat, mintha összementem volna, vagy egy óriás szobájában lettem volna. Sokszor olyan érzésem is volt, hogy a takaró, ami rajtam van és fogom, nagyon vastag és lenyom engem az ágyba. Pánikroham szerű hatása volt ennek, féltem, reszkettem és nehezen kaptam levegőt. Ahogy felnőttem, már nem voltak ilyen érzéseim, utoljára (ha jól emlékszem), kb. 13 éves koromban volt ilyen. 24 éves korom óta pánikbeteg vagyok, de már kb 6 éve tudom kezelni annyira, hogy az életem részévé vált, csak néha jön elő egy-egy "roham" (Paroxatot szedek). Nos... a lényeg, hogy manapság már csak akkor jön elő ez a "nagynak látom a dolgokat", amikor tényleg magas épületek, vagy más nagy dolgok vannak előttem. Olyankor megszédülök, kijön akár egy roham is, nem bírok felnézni, túl nagy, iszonyú érzés. Mi a szar ez? Hozzá teszem, hogy tériszonyom nincsen, vagyis magason nem félek, ha tudom, hogy biztonságos. Repülőgépben pl. csak a gondolattól vagyok rosszul, hogy csak alig pár méter van alattam szilárd talaj, azután pedig rohadt nagy mélység. Nem attól félek, hogy lezuhan. Előre is köszönöm a válaszokat!