Ez függőség? Mi ez a fura érzés?
Sziasztok!
Óriási problémával nézek szembe már kiskorom óta (16/F). Ezt most elég nehéz lesz úgy leírni, hogy Ti is megértsétek, de azért megpróbálom.
Rengeteg dologgal kapcsolatban kialakul ilyen érzésem, amely szerintem hasonlít a függőséghez, de mégis más, olyan mint valami érzelmi kötődés. Kicsit olyan mintha szerelmessé válnék egy ilyen dologba. (Tudom, ez most így nagyon bizarrul hangzik...)
Például elkezdek nézni egy sorozatot(/könyvet olvasok/filmet nézek/játékot játszok). Nagyon megszeretem -mondhatni beleszeretek-, és amíg nem végzek vele, nem létezik más fontos dolog az életembe, csak a sorozat(/könyv/film stb..). Nem számít olyankor se család, se barátnő, se barátok, se más hobbik. Nem érdekel semmi, nem motivál más, és ölni tudnék azért, hogy ne kelljen mást csinálnom csak néznem/benne élnem. Körülbelül mintha valami kemény drog lenne. Ha pedig vége, akkor jön egy-két hétig egy totál depressziós állapot, mert ugye vége, már nem nézhetem többet, újra meg nem akarom sohasem kezdeni. Ez a legdurvább. Olyan mintha elveszítenéd egy szerettedet.
Ugyan ez a helyzet egy jó (video)játék esetében is. Elkezdem, beleszeretek és nem tudom letenni. Rosszul vagyok ha nem játszhatom, ha pedig kijátszottam, depi. Filmekkel, színházi darabokkal, könyvekkel dettó, még ha mindezek különböző témájúak is. Nagyon nem értem ezt az egészet.
Igen, tudom. Szerintem sem normális dolog, de nem tudom kontrollálni. Lehet hogy gyerekes badarságnak, idiótaságnak tűnik, de nem, nem vagyok elmebajos, és ez egy nagyon komoly probléma. Minden alkalommal amikor ezt az érzést érzem, elgondolkodom: Eszednél vagy? Fejezd már be...
Ez lenne az óriási problémám, kérjek vegyétek komolyan! Kérlek szépen normális válaszokat adjatok!
Előre is nagyon köszönöm: Bence
Szia Bence:)
Hát...ahogy olvastam a történeted két dolog fogalmazódott meg bennem, egyrészt az, hogy egy kicsit én is ilyen vagyok, azzal a különbséggel, hogy én több dolgot egyszerre csinálok:) A lányok már csak ilyenek...
A másik az, hogy tényleg el kéne gondolkoznod azon, hogy hogy tudnál ezen változtatni, mert később nagyon rossz lehet, például, ha komoly barátnőt akarsz majd, akkor ha egyszer beleszeretsz, annyir depis leszel utána, ha esetleg szakítotok, hogy öngyilkos is lehetsz...
Szóval a legjobb, ha sokat gondolkodsz ezen, esetleg pszihológus sem árthat!:)
Kérlek, nézd el, ha valami hülyeséget írtam, lévén én sem vagyok még olyan tapasztalt:)
16/L
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, nagyon hálás vagyok! Ment mindenkinek a zöld!
Kedves első:
Igen, erre sajnos én is gondoltam, és volt is példa rá. Próbálok változtatni, de nehéz, hiszen részben ezek a dolgok adják a boldogságot. Köszönöm a választ :)
Kedves második:
Sajnos nincs iskolapszichológusunk, és sajnos nincs pénzem megfizetni egy pszichológust. :/ De azért köszönöm a választ :)
Kedves harmadik:
Ez nagyon nagyon jól esett, köszönöm szépen, megindító volt. Valóban másképp kéne tekintenem a dolgokra, csak egyedül ez nem mindig sikerül. Igazad van, nem tudom elfogadni magam. Nem tudok uralkodni magamon és nem is tudom hogy tanuljak meg. Nem tudok megálljt parancsolni ha valami kezd elhúzni, mert abban a pillanatban mindig úgy érzem hogy az a jó, és attól leszek boldog. Nehéz optimistának lenni.
A válaszod még így is sokat segített, nagyon hálás vagyok!
Kedves negyedik:
Hát szerintem ez már picit túllépte azt a határt... Köszönöm a választ :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!