Menjek vissza a dilidokimhoz, és kezdem el újra szedni az antidepit, vagy adjak még időt magamnak?

Én nem szoktam másoknak azt modani, hogy ne szedjék, hát tegyék ha akarják. Nekem annyi tapasztalatom volt a gyógyszerrel, hogy a két év alatt, amíg szedtem, nem hogy javult volna helyzetem, hanem romlott, nyilván azért, mert nem táplálta belém azt a tudást, ami ahhoz kellett volna, hogy az újra és újra felmerülő problémáimat meg tudjam oldani. Depisebb lettem, és egyre reményvesztettebb, mert nem bírtam el az élet dolgaival, ahogy nyilván máig sem feltétlen. Igaz csak 22 éves vagyok. A gógyszer mellett is voltak rosszulléteim, olyan időszakaim, amikor legszívesebben létezni sem léteztem volna. Egyszer adott a doki egy kiegészítő bogyót, amit két hétig szedtem, de az annyira lehúzott, hogy elmondani sem tudom. Attól féltem kimászom az ablakon. Nem tudom, persze lehet h segítenek ezek a bogyók, de nem akarok függeni tőlük. Amióta nem szedem pl az antidepit, megint tudok sírni, kicsit talán többet mint szeretném, de 3-4 éve egy könny sem tört elő belőle. Mindent elnyomtam. Én ennyit látok. Nyilván mindenkinek más. Persze most nem vagyok jól, vagyis most per pill, minden oké, hazajöttem, és itt sem tört rám semmi. Gyenge pillanataimban tényleg visszamennék a dokihoz, de ha arra gondolok, hogy a gyógyszer mellett sem feltétlen voltam "gyógyult", hát nem tudom.

Amúgy kb. két évig szedtem, és pont a függés miatt, sajna sav gondjaim is vannak, amire szedek gyógyszert, és utálok függni a gyógyszerektől, ezáltal a társadalomtól. Annó én hülye, magamtól kértem a gyógyszert, akkor hittem benne, de azóta már nem tudok. Szorongásoldót szerencsére sosem szedtem. Majd szeretnék elmenni terápiára, csak nyilván a pénz nagy úr.