Ha a rossz lesz a jó az a depresszió "hozománya"?

Szia! Szerintem ha arosszat kevésbé érzed rossznak az vszeg a depresszió hozománya, az agyad szerintem próbál túlélni és folyamatosan új értékrendet kialakítani, hogy egyensúlyban maradjanak a dolgok. (Pl. ha 1 éve kevésbé voltál depis, és 5km kocogás kellett ahhoz naponta hogy jól érezd magad, lehet mostantól 3000 kell csak, de ez ugyanakkora erőfeszítést igényel majd). De nem vagyok orvos, fogalmam sincs. Ha ennyire rosszul vagy sztem keress fel egy pszichiáter.

Oké, lehet az én hibám, de képtelen vagyok teljes mértékben értelmezni a kérdést. Szóval, gyerekkorod óta rosszul megy a sorod, ezt megértettem, és azt is hogy próbálod felidézni a rossz emlékeid, for no reason, oké. Szóval a legjobb dolog amit tehetsz, az az, amit most teszel. Törődj az emlékeiddel, és gondold őket végig. Próbáld lezárni magadban, és vonj le belőle tanulságot, hidd el egy idő után megkönnyebbülsz. Képzeld el, hogy ezek az emlékek ilyen kis mukik, akik hátulról bökdösnek hogy Hé öreg, figyeljé' má'. És a legjobb amit tehetsz, az nem az hogy életed végéig hogy hagyod hogy bökdössenek ezek a kis mukik, hanem hogy hátrafordulsz, és megkérded hogy mi a falloszt akarsz már? Jó, ezt most ennél prolibb nyelvezettel nem tudtam közölni, de remélem érthető volt. Az öngyilkosság egyébként meg elég szánalmas. De tehetsz egy olyan dolgot, hogy felkészülsz a halálra. Nem kell fejjel a falnak rohanni, várd meg amig a fal fejel neked, vagy mi. Szóval. Valamilyen szinten téged kötnek emlékek, érzelmek, emberek, tárgyak az élethez. Ezek kedvesek neked. Na most, minden ilyen kötelék, egy -egy búzakalász egy mezőn és amikor eljön a kaszás, akkor ezeket hirtelen le fogja vágni, kiszakít a világodból. A legjobb dolog amit itt tehetsz az az, hogy felkészülsz arra hogy valamikor ezektől meg kell válnod, és elfogadod, hogy ma még kiélvezed, holnap meg már lehet nem kelsz fel, de nem bánod, és nem is ér meglepetésként, mert számítasz rá. Élj sokáig és halj meg hamar :)