Kihez tudnék fordulni?

Attól mert bizonyos emberek egy problémával szembesülve az önsajnáltatásban keresnek támogatást, és ettől remélnek kiutat nem egyenlő azzal hogy a depresszió egyenlő az önsajnáltatással. Az emberek másképp reagálnak bizonyos helyzetekre az életben, ettől függetlenül a valódi depresszió hátterében általában komolyabb dolgok állnak, a "lelki eredetű" tünetek mellé a fizikai testben is komoly zavarok jelentkeznek, és hosszú távon komoly problémákhoz vezethet.

Ha nem voltál még depressziós akkor örülj neki. Tényleg. De felülbírálni azt ami azért nálad "kicsivel" jobban képzett, és évtizedeken át a témával foglalkozó tudósok bizonyítottak az kicsit túl lő a célon.

Mellesleg a kérdező csak az életkörülményeit írta le. Arról hogy milyen múltbéli vagy jelenben lezajló dolgok miatt került ebbe az állapotba nem tudunk, ezért beleokoskodni az életébe, megfelelő információk hiányában felesleges.

Mindezentúl, a kérdésre válaszolva, javaslom keress fel egy pszichológust akivel tudsz konzultálni. Ingyenes, hacsak nem magánkezelést választasz. Nézz körül a körzetedben merre található a legközelebbi rendelő. Nem akarok semmi kiábrándítót írni, ha szerencsés vagy jó pszichológust fogsz ki. Ha nem akkor válts.

Akár "szakmabeli" is lehetsz, nem sokat változtat azon hogy nem értettem veled egyet. Már pedig így volt, mivel úgy gondolom hogy a kérdező állapotának az okát kéne feltárni elsősorban, és ezt bizonyos módszerekkel segíteni feldolgozni és kezelni, mindaddig amíg ez nem történt meg addig teljesen felesleges neki arról papolni hogy jó az élete, vagy semmi baja. Felesleges, mert nem azért látja így mert feltétlenül ez a helyzet, hanem az állapota és az ezt okozó események, tényezők okoznak tudat alatt egy olyan felfokozott negatív tudatállapotot hogy bármilyen környezetbe is kerül ő negatívan élné meg a dolgokat. Ez nem úgy megy, hogy elmegy dolgozni meg leköti magát valaki és akkor majd nem fog ezen gondolkozni, hát nem az okozza a problémát hogy ezen van ideje gondolkozni, hanem amiért így gondolkozik. Természetesen, ebbe belesüppedni nem szabad, mert annál rosszabb, próbálni kell továbbra is aktívan megélni a mindennapokat. De attól hogy eltereljük a figyelmüket magunkról, és elnyomjuk magunkba a negatív érzéseinket semmi nem lesz jobb, sőt csak rosszabb. Tudod, a struccnak az esete...

Ezekkel a problémákkal foglalkozni kell, idejében, megoldást kell találni rájuk. Ha szerinted panaszkodóbetegség csupán, attól függetlenül hogy a depressziónak nem egy típusa van, és embere válogatja ki hogy reagál erre az állapotra, és ki hogyan kezeli ezt, akkor tartsd csak panaszkodóbetegségnek. Ez a te dolgod. De ebben az esetben is az a lényeg hogy mi okozza ezt a panaszkodást, nem maga a tény hogy panaszkodik az illető. Én úgy gondolom sosem szabad pusztán a felszínt vizsgálni, a dolgok mögé kell tekinteni.

Hogy hány százalékos vagy meg rajtad kívül igazán nem érdekel senkit sem. Ha valaki lepontoz akkor nem azért teszi hogy ezzel most jól megszívasson, hanem mert az oldalhoz tartozik hogy ezzel kifejezzük tetszésünket/nem tetszésünket egy válasz iránt. Ezt a funkciót te is bármikor igénybe veheted.

Nem, egyáltalán nem egyértelmű hogy a problémák okának a feltárása a cél. Éppen az ellenkezője a tapasztalatom, méghozzá az hogy a pszichiátriai osztályon a kórházban, vagy bárhol máshol arról szól a kezelés hogy gyógyszerekkel tömjük a beteget, sőt maguk az orvosok azok akik elhitetik a beteggel hogy majd ez meg az a gyógyszer, az ilyen-olyan panaszain segíteni fog ahelyett hogy a dolgok feltárásán lenne a cél. Persze gyakran a betegek hozzáállása is negatív, és saját magukat hátráltatják a gyógyulásban. Ez gyakori. Viszont szerintem a kezelésükről sem lehet elmondani hogy ezen a helyzeten bármennyire is javítana vagy javítani próbálna. Tapasztalatom az hogy pénz belefektetése nélkül nem sok eséllyel jut normális pszichiátriai ellátáshoz az ember, és még úgy sem feltétlen... Szerintem ez szomorú, és minden tiszteletem a kivételeké.

Persze, a pozitív dolgok felismerése fontos, de te amit első kommentárodban írtál, inkább az esztelen pozitivizmusról szólt, amikor átesünk a ló túlsó oldalára és mindent rózsaszín ködben látunk. Nos ebben is ugyanakkor veszély rejlik, mint a kóros pesszimizmusban, és nem megoldás semmire a világon.