Szociális fóbiások, ti hogy vettétek rá magatokat, hogy pszichiáterhez/pszichológushoz menjetek?

Sehogy. Itt vagyok 30+ évesen, örülök ha boltba el merek menni, oda sem egyedül persze. Máshova nem járok. Dokihoz? Kizárt. A pszichológus, pszichiáter meg úgysem segít semmit. Gyerekként cipeltek mindkettőhöz eleget, eredmény? Nulla, semmi. Max az agykontrollban látok némi reményt, neten keresgélj ha kipróbálnád.

Kérj meg valakit, hogy kísérjen el orvoshoz. Ne hallgass a magába-gyepesedett, magán segíteni nem akaró válaszolók leveleire. Ő már nem akar...csak tudnám, hogy akkor miért beszél le mást?

én eldöntöttem,hogy na jó ez igy nem mehet tovább,el kell mennem és kész lesz ami lesz :D

én is elmentem,nemsokat segitett,rájöttem magamtól mi segit,a sport,hetetnte jártam 3x futni , fál áv után átment

Rajtam annyira elhatalmasodott már a fóbia, hogy muszáj volt valamit kezdenem, és gondoltam hogy akkor elmegyek. Mindenbe "beleszólt" a fóbia, dolgozni se tudtam, egyetemet ott kellett hagynom mert közben pánikrohamaim is lettek. Most már másfél éve járok pszichiáterhez, de azért az se olyan egyszerű hogy akkor hirtelen meg is gyógyít. Azóta nekem nagyon lassú javulás van, antidepresszánst is kell szednem, emiatt a testi tünetek javultak, de ha idegenekkel kell beszélnem, vagy valami kellemetlen helyzet van, pl. néha még a boltban is elkezdek nagyon izzadni. Meg az utcán ha elmegyek az emberek mellett, alig merek rájuk nézni és minél messzebb megyek tőlük, nehogy útban legyek. Sajnos ezek továbbra is megmaradtak, de hiszem hogy egyszer sikerül ebből végleg kijönni. Sok sikert neked is!