Azok figyelmébe akik pszichológushoz, pszichiáterhez járnak vagy jártak, válaszolnátok nekem?

Jártam még régebben, több pszichológusnál és pszichiáternél.

Probléma: szorongás, fóbia, pánikbetegség

Terápia: pár hétig voltam emiatt pszichiátrián, minden hétköznap be kellett járni, hogy felmérjék, hogy mi a bajom. Gyógyszert végül nem írtak fel. De nem is lettem jobban. Aztán elmentem homeopátiás orvoshoz, oda pár évig jártam, de egy ideje abbahagytam.

Megoldódott a probléma? - Nem oldódott meg. Vannak rosszabb és jobb pillanataim, a jobbakba kell kapaszkodni. Nekem az a tapasztalatom, hogy egyedül a környezet az, ami segít, nem a pszichológusok és a pszichiáterek. A támogató család, barátok az, ami képes segíteni.

Szorongások, agresszív kitörések, suicid hajlam.

Kizárólagos beszélgetéses terápia.

Semmi gyógyszer (pszichológus, nem pszichiáter)

Tervezett 10 ülés, végre hajtott 5+1

Ráébresztett néhány dologra. Igazából nem lett rosszabb, de a vége az lett, hogy nem zavar, bizonyos dolog, csak tudni kell a nyomokat eltűntetni. Xarul esett, h nem lehetett őszintén beszélni olyan dolgokról, amik zavartak. Mondható hogy egy fokkal pszichopatább, de nyugodtabb, fondorlatosabb lettem.

Szerinte jó úton vagyok, szerintem hasznos volt, de nem azt értem el, amiért mentem.

- Szorongással, depresszióval és szociális fóbiával.

- Fogalmam sincs. Csak felhívtam a pszichológust és kész. Beszélgettünk.

- Igen, kellett a szuicid gondolataim miatt (elküldött egy pszichiáterhez a pszichológus).

- Ameddig a pénzem. Körülbelül 6 hónapig, heti egyszer.

- Végig és még utána is megszakításokkal, de rájöttem, hogy önmagában a gyógyszer valóban nem segít.

- Nem, csak enyhült aminek azért örülök valamennyire. De azért csalódtam benne. Ennyi idő alatt komolyabb változásokat vártam.

- Sehogy. Felhívtam, hogy anyagi gondok miatt nem tudok menni és ennyi.

Szorongás, (emiatt kialakult enyhe depresszió) szociális fóbia, kényszerbetegség

analitikus pszichoterápia (egyéni)

Kellett

Méh mindig tart, 3. éve járok

1 évig szedtem

Nem. Sok mindenre rájöttem, sok minden meg is oldódott, vagy enyhült, de a fő gond, amiért oda mentem (szorongás) még tart masszívan. Aztán fény derült több új gondra, úgyhogy most azzal is dolgoznom kell. Még járnom kell egy darabig, de nem adom fel, mert ezek keserítik meg az egész életemet. Ha feladnám, vegetálhatnék életem végéig. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikhez hosszú évek kellenek.

22L

Terápia, gyógyszer meg nuku? Ugyehogyugye?

Nálam szorongás, pánikbetegség. Antidepresszáns 2 évig, 3 év szünet, most megint. Mindkét esetben 6-8 hét alatt rendberakott és végig jó volt a szedése alatt, meg utána kb ugyanannyi ideig.

Persze a gyógyszert nagy divat szidni, főleg azok részéről, akik sose szedték. A rossebb se kínlódik nélküle, mikor az összes mellékhatása együtt véve is gyengébb (a jól megválasztott gyógyszernek és adagnak), mint egy közepes nap előtte (nem hogy egy rossz).

Tudomásul kéne venni, hogy sokan hiába erőlködnek terápiával, mert kémiai oka van a legtöbb esetben. Ez pedig így marad, akár mennyit is terápiáznak.

Jelenleg nem gyógyítható.

Anorexia

Először pszichológusnál voltam, de nem nagyon tudott velem mit kezdeni, mert nem nagyon beszélgettem vele, csak tőmondatokkal. Nem bíztam benne, ahogy egy idegenben sem. Úgyhogy átmentem pszichiáterhez.

Írt fel kétféle gyógyszert is, de hamar abbahagytam, nem akartam szedni.

2 évig jártam hozzá.

Végig szedtem a gyógyszereket, papíron.

Megoldódott, megbeszéltem saját magammal.

Elköszönt, és sok szerencsét kívánt.

Bulimia nervosa, generalizált szorongás és középsúlyos depresszió

pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia, nyáron két hétig pszichodráma

kellett szedtem floxet-et két évig amikor az nem használt már zoloftot szedek három hónapja és segít

még mindig tart a terápiám és még évekig fog

még szükséges a gyógyszer

a depresszió, szorongás elmúlt de még van elvétve falásroham és önhánytatás, személyes kofliktusok stb

még nem zártuk le -_-

depiből és szorongásból kigyógyultam, evészavarból még nem 100%-osan

a pszichés betegségeket csak kezelni lehet nem gyógyítani. Többnyire a baj az hogy a szülők (főként az apa) már pár hónapos vagy éves korban olyan törést okoz a rossz szülőségével a gyermekben amit utána élete végéig nem hever ki!!