Miért baj az, ha valaki, akinek tényleg nyomós oka van rá, öngyilkos akar lenni?

Sajnos az a baj, hogy én már a változtatni akarásban sem vagyok biztos! Ilyen a depresszió, neked nem kell mondanom... Olyan régóta vagyok már ebben az állapotban, hogy vannak olyan szakaszai az életemnek, hogy nem is nagyon akarok változtatni. Talán az lehet az oka, hogy nekem nagyon kényelmes életem van. Sose dolgoztam meg semmiért, mindent készen kaptam a családomtól, nélkülük én most vagy csöves, vagy börtöntöltelék, vagy halott lennék. Mindig minden el lett nézve nekem: loptam a szüleimtől, évekig hazudtam nekik mindenféléket, hogy itt meg ott dolgozok, de csak eljártam csavarogni meg inni otthonról. Mindig a seggem alá volt rakva minden: pénz, lakás stb. Ki lettek fizetve a számláim, a tartozásaim, százezreket kaptam csak úgy, amit elszórtam hülyeségekre. Szóval, a háttér is megvolt, hogy mélyre süllyedjek erkölcsileg. Egy olyan embernek érzem magam, aki nem érdemli meg, hogy éljen, mert egy utolsó senkiházi.

Én is folytatnám! Én már nem egyszer akartam változtatni az életemen és nem értem, hogy miért, de nem sikerült. Egy példa: tavaly év elején egy piálás utáni rosszullét után megfogadtam, hogy végleg leteszem a piát és keresek végre egy normális melót. Kb. 3 hónapja nem ittam, folyamatosan melót kerestem, amikor végre sikerült egyet találni. Egy takarítói meló volt, de baromira örültem még annak is. Először csak helyettesítenem kellett, később állandóra felvettek, mert meg voltak velem elégedve. Ekkor is még józan voltam (már majdnem fél éve), mert kitartottam amellett, hogy igenis meg fogok változni, és egy józan, egészséges, dolgozó ember lesz belőlem. Akkor az addig fennálló pszichés gondjaim is megszűntek, mert éreztem, hogy végre vagyok valaki, és nem utálom magam. K..va jól éreztem magam a bőrömben! Egyik napról a másikra viszont beütött a krach: egyik délelött csörög a telefonom. A főnököm volt és közölte, hogy ma este már ne menjek dolgozni, mert neki a bizalom a fontos és egy ilyen megbízhatatlan embert, mint én, nem hajlandó alkalmazni. Nem értettem az okát, mert én mindent maximálisan megtettem, de sajnos bele kellett törődnöm. Elkezdtem azon agyalni, hogy ez hogyan lehet, én mindent megtettem és mégse sikerült változtatni az életemen. Próbáltam megint melót keresni, de nem találtam, így kb. 1 hónap múlva megint elkezdtem inni. Most egy ideje megint józan vagyok, de már melót keresni nincs kedvem. Belefáradtam a kudarcokba.

Kedves vagy, hogy ilyeneket írsz, de én már nem bízom semmiben! Nincs már miért élnem, úgy érzem és erőm sincs hogy változtassak. Írod, hogy aki sok kudarcon megy keresztül, annak küldetése van. Nekem nem tudom mi az és már nem is akarom megtudni. Neked sok sikert a továbbiakban, én már feladtam a reményt, hogy valaha is jobb lesz!