Hogy tudnám ezt az egészet feldolgozni? Mit tehetnék? Kérem, valaki segítsen.16L

Az utóbbi idoben szörnyen depressziós vagyok, egyszerűen nem tudom magam arra sem rávenni, hogy kikeljek az ágyamból. Régóta vannak ilyen idoszakaim, olyan 12eves korom óta, akkor akartam először megölni magam. Mostanában is rengeteg ilyen gondolatom van. Utoljára 2 hónapja vágtam meg magam. Amikor először megvagtam magam...olyan 13 éves lehettem. Tavaly elfajult ez az egész, az egész alkarom és combom, csipom vagasokkal volt tele. A szüleim megtudtak, addig soha nem láttam anyámat sírni. Szörnyen megbantottam, akkor is meg akartam magam vágni. Tavaly tudta meg anyám, hogy egy lányba vagyok szerelmes. Akkor is zokogott, ordított, hogy ő nem így nevelt, én nem ilyen vagyok, fejezzem ezt be azonnal. Elmondtam neki, hogy 6-7eves lehettem mikor tudtam, hogy a lányok érdekelnek. Tombolt és zokogott, hogy az ő lánya nem lehet ilyen. Megvagtam magam, nem egyszer és nagyon csúnyán. Nem tudja, de nyugtatót szedek, azt amit még régebben o. Naponta kb 12 szál cigit szívok, ezt tudja.

A lány akit szeretek csak játszik velem. Nemrég tudtam meg, hogy többször is megcsalt. Ennek ellenére nem tudom elhagyni, annyira szeretem.

Szörnyű ez az egész, legszívesebben megszunnek, nem tudom mit tegyek, hogy jobb legyen. Segítség kell, de nincs senki.

Régebben jártam pszichologushoz, de anyám megtiltotta,hogy beszéljek a vagasaimrol, mert abból baj lenne. Aztán apám megtiltotta, hogy járják pszichologushoz, mert rossz lesz a családnak ha megtudják az emberek.

Nem tudok aludni se, éjszaka 1-2orankent felriadok, remalmaim vannak. Nem tudom meddig tudom még ezt így folytatni.