Ez a depresszió? (bővebben lent)

Az érzelmi problémáid a depresszióra utalnak, a pszichés problémák testi tüneteket is produkálhatnak.

Tanácsom az lenne, hogy minél hamarabb felejtsd el, hogy te depressziós vagy, ne gondolj rá és igyekezz változtatni a hangulatodon, mert jóra nem vezet ez a hozzáállás.

Tudom, hogy mit beszélek. Én is voltam már depressziós és én is hasonló tüneteket produkáltam, csak nekem a hasfájás helyett inkább a mellkasom és a fejem fájt többet.

Az önsajnálat és a tulzott magunkkal való foglalkozás és begubózás nagyon rosszat tesz.

Nekem még a mai napig is szoktak rosszabb időszakaim lenni, amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, szerencsétlen vagyok és senki sem szeret, nagyon boldogtalan vagyok olyankor és én is csak menekülnék. Viszont én már tudom, hogy nem szabad tovább életben tartani magunkban ezt az érzést, mert az csak mégrosszabbá teszi. Nem könnyű, de azt kell magunkban tudatosítani, hogy hamarosan újra jókedvűek leszünk, elmúlik ez a rossz hangulat. És néhány nap múlva el is múlik.

Annak ellenére, hogy tinédzser éveimben én is végig depressziós voltam, mostanra a rossz napok ellenére is úgy gondolom, hogy én már meggyógyultam, mert tudok mostmár rajta uralkodni. Mostmár én is úgy gondolom, hogy aki belemerül a depresszióba, az csak a könnyebbik utat válassza.

Én már nagyon rossz szemmel nézem azt, ha valaki sajnáltatja magát és állandóan azon kesereg, hogy neki milyen rossz és hogy ő milyen depresziós. Persze ezt most ne vedd magadra, nem úgy értettem! (indokolt esetben, pl. elmét is érintő esetekben orvoshoz kell fordulni, de egy szimpla érzelmi labilitás esetén nem ajánlom, mert a hazai pszichoterápia csak leépíti az embereket és gyógyszerfüggővé teszi őket).

Az élet rövid és egész végig éppen ezért arra kell törekedni, hogy azt a számunkra legszebben és legjobban éljük végig. Gondolj csak bele!