Tényleg ennyire általános és megszokott dolog a mai kamaszok körében az öncsonkítás?!

A mi sulinkban is kezd "divatba jönni" a vagdosás. Sajnos én is csinálom, de nem azért mert ez menő. Az osztálytársaim mind jó képességekkel rendelkeznek, közülük is én vagyok a legokosabb. Mondhatni évfolyam első. A tanárok rengeteget követelnek tőlünk és sokszor úgy érzem képtelen vagyok eleget tenni ennek, úgy, hogy az tökéletes legyen. Ha valami nem megy, egyszerűen összeomlok és nem akarok mást csak szabadúlni ettől az érzéstől...mindhiába. Tönkretettem magam a maximalizmusommal és most egy roncs vagyok és már nem akarok élni. Szomorú vagyok és sokat sírok a semmi miatt. De nem foglalkozhatok vele mert muszály teljesítenem különben nem érem el a céljaimat amikhez alapvető a kitűnőség. Azért vagdosom magam mert ha rosszúl vagyok segít és jobb lesz. Az a legnagyobb vicc az egészben, hogy senki nem várja el tőlem a csillagos ötöst. Össze-vissza van ez az egész, de remélem majd egyszer jobb lesz, hiszen ezért kűzdök.

Utolsó vagyok, lemaradt a végéről:13/l

Én is depressziós vagyok és 15 éves vagyok de már kigyógyulóban vagyok.Nem vagdostam magam sehol én az ilyesmihez túl "nyápic vagyok"én az ajkaimról a bőrt tépkedtem le véresre, meg az arcbőröm kapartam véresre, nem tudom melyik a durvább szerintetek.De már nem kínzom magam sehogy, egyre jobban javul az állapotom.Ilyen fiatal korban azért alakul ki a depresszió mert az embereknek vannak kisebb nagyon gondjai és ezt nem mindig tudja megbeszélni másokkal meg a mai világba már nem olyan a barátság mint amit a TV-ben reklámoznak vagy akár honnan hallasz hogy milyen szép,nem azt akarom mondani hogy ilyen nincs,hanem azt hogy egyre kevesebb.és az emberek nem mindig tudják megoldani a problémákat,legyen az bármi.Manapság olyan sok eszköz van arra hogy le kössük a figyelmünket, ugye? pl.:számítógép,telefon,szerencsejáték,alkohol...stb..és tegyük fel hogy valami miadt bánkódsz, rosszul érzed magad,nem az lesz az első lépésed hogy lerendezed ezt fejben,nem.Hanem félsz ettől a problémától és félre dobod.Aztán ahogy telnek a napok,évek,ez a probléma csak egyre nagyobb lesz benned,de te erről nem feltétlenűl fogsz tudni,átlagosan az lesz hogy nincs kedved semmihez,unatkozol,kicsit bunkósodsz,mit sem sejtve a régi problémárol ami benned van.Aztán ez a régi kis probléma sem unatkozik é szépen egyre nő benned és más problémák szül.Mondok egy példát:van egy probléma amit nem rendeztél és úgy hagyod,elfelejted.Ez a probléma azt teszi veled lelkileg hogy nem lesz kedved semmihez és senkivel sem akarsz beszélni és flegmázol,az a kis icipici kis gond akkorára nő hogy megváltoztat téged és mivel ilyen uncsi vagy és még flegmázol is így nem igazán leszel érdekellt más emberek számára,talán még ellenségeket is szerezhetsz és akkor meg az is megint veszekedés,negatívumokkal dobáljátok egymást,düh,gyűlöletet is kihozhat,és ugye volt az a kis gond,és attol a kis gondtól elkeztél flegmázni,akkor lett pár ellenséged,ezekkel az ellenségekkel folyamatosan vitákba keveredsz és még fizikai sérüléseket is kaphatsztőlük+még ugye rosszú lesik az egész,attol hogy flegmázol nem lesznek barátaid mert egy "köcsög lettél" és ha egy köcsög lettél akkor a nőknél sem jössz be,akkor elkeseredsz,elhanyagolod magad,szomorkodsz,sírsz,és mivel elhanyagolod magad akkor jönnek a sértegetős emberek hogy "fúj de büdös vagy,undorító vagy",aztán rádöbbensz hogy senkid nincs,nem tudod mit csinálj mert már akkorára nőtte magát az a kis gond hogy "matt-ban" tart téged és nem tudsz lépni neked ez már túl bonyolúlt túl érzékeny leszel már azon is elsírod magad hogy lebutáznak,aztán észreveszed hogy hasznod sincs és senkinek nem kellesz és akkor felmerül az öngyilkosság.És gondoljatok már bele egy kis apró gondból egy ilyen nagy lett,ez egy láncreakció szerűség csak a lánc úgy ér véget hogy megöli magát az illető.Meg vannak olyan depressziós emberek mint pl.:az alkoholisták vagy valamilyen káros szenvedély betegek.Ott is ez a szitu,van egy kis gond de nem akarod megoldani,vagy leszarod az egészet majd lesz valami,csak hogy nem lesz semmi ezt az embernek kéne rendezni és akkor nem függne rá dolgokra,azért függ rá az ember dolgokra mert rosszul érzi magát attól a kicsi gondtól,de nem oldja meg mert nem érti legbelül ennek a rendjét és nem tesz semmit,a lelke és a szíve kiabál hogy oldja meg a problémát de ezek a kiabálások süket fülekre lelnek és az ember továbbra is rosszúl érzi magát aztán úgy dönt hogy eltereli figyelmét az alkoholal vagy a szerencsejátékokkal csak véletlenűl se jusson eszébe a probléma.

"Sosem lehet megszokott és az iskola rendszer bűne hogy nem fordít kellő figyelmet a gyerekek pszichés állapotára." Az iskola dolga az OKTATÁS. A gyermek egészségéről -legyen az testi vagy lelki - nem az iskola köteles gondoskodni, hanem a SZÜLŐ.