Sokat gondolkodom az öngyilkosságon, pedig alapvetően rendben az életem. Mit tegyek, hova lehetne fordulni segítségért?

Már felnőtt vagyok 30-on túl, tehát ez nem ilyen tini-fellángolás. Még azt se mondhatnám, hogy boldogtalan vagyok, mert valójában van mindenem (család, barátok, munkahely) Szoktam sportolni és utazni is. Mégis néha minden ok nélkül elkap a szorongás és van, hogy hetekig nem tudok aludni. Ez gyerekkorom óta jellemző rám. Mindig azt éreztem, hogy más, furcsább és érzékenyebb vagyok, mint a többiek és az, hogy próbálom magam normálisnak mutatni csak az álca. Viszont ez nagyon fárasztó tud lenni és ettől sokszor kimerülök, majd tör rám a szorongás. Vannak körülöttem emberek, nem vagyok egyedül mégis azt érzem, hogy nincs senkim. Szakemberhez félek elmenni, mert pont ezt a "furcsaságom" kellene neki megmutatni amit meg szégyellek, hiszen egy pszichiáter is egy ember, biztos, hogy nem mernék neki megnyílni.

Nem akarok élni azt érzem.

31/N