Valami nincs rendben velem? Rettenetesen utálom az embereket, főleg a gyerekeket/kisbabákat! Legszívesebben bántanám is őket (mondjuk, már bántottam is. ).

Pozitív, hogy felismered a bajt. Szerintem mindenképp jót tenne Egy pszichológus, mert valószínű lelki okai vannak ennek. Ha ez megnyugtat, a te korodban én is utáltam a gyerekeket, babákat. Mára viszont ápolóin tanulok, és nagyon szeretem a gyakorlatot :) igaz, nálam sokminden változott, és saját magam pszichológusa voltam, de mára már teljesen egyben érzem magam.

Mondjuk nekem azért ilyen beteg gondolataim nem voltak.

Szóval ajánlott a pszichológus, akivel meg tudjátok beszélni ezt az egészet. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan máshogy fogod gondolni ezt, és más módon fogsz hozzáállni a gyerekekhez :)

Valamilyen lelki oka lehet ennek (hogy mi, nem tudom), pszichológus tudna segíteni, különösen olyan, aki terápiákban is jártas.

Nem volt esetleg olyan, hogy volt egy kistestvéred, aki megszületett, ezért utána nem figyeltek rád eléggé kiskorodban?

Nem vagyok szakember, csak ey laikus, igazából több tippem nincs, hogy mi okozhat ilyet.

Az, hogy ezt felismered és változtatni szeretnél, mindenképpen jó.

Én szeretem őket, aranyosak, elnézegetem őket, de sajátot nem akartam soha és nem is akarok.

Az unokahúgom néha átjön, tök aranyos, cukor, bírom nagyon, mindenféle kreatív dolgokra tanítgatom, foglalkozom vele.

De sajátot nem akarok.

Nekem aztán nincs szükségem egy kis szarógépre, akire rákölthetem az összes pénzem, meg kidolgozhatom a belem miatta, a nagy büdös semmiért.

Egyébként meggyőződésem, hogy aki szül, az sem a racionális belátás miatt teszi, hanem túlnyomórészt állati ösztönből, meg ész nélküli mintakövetésből. Statisztikák igazolják, hogy a műveletlen primitív emberek szoktak sokat kölykedzeni, a tanult, intelligens emberek pedig inkább nem vállalnak gyereket, vagy legfeljebb egyet.

Szóval szerintem ne bántsd a gyerekeket meg ne is fantáziálj a bántásukról, mert az beteges, de az teljesen oké, hogy nem akarsz sajátot.

Ja, egyébként már 40 éves vagyok, szóval eléggé kiérleltem a fenti véleményem, nem valamiféle fiatalos bolondság. ;)

Én is utálom az embereket. Mindet egyaránt.

Ha gondolod beszélgethetünk.:/

14/F

Kiváncsi vagyok, mi a helyzet így 7 évvel később. Megmaradt a gyerekgyűlölet? Nem ítélnélek el érte, engem is idegesítenek, és undorodom a minél kisebbektől. Utálom a visításukat és a sikongatásukat a boltban meg úgy bárhol. Sajátot nem akarok, a franc fogja ezt 0-24-ben hallgatni, max örökbe fogadnék egyszer egy 12-13 évest, az már nem xarik mellé é nem sikítgat, csak ugye hamarosan fel is nő, és nem olyan a kötődés. De a kicsiket nagyon nem, fúúú....

Szóval érdekel, hogy azóta mi a helyzet veled.