Mitől érzek így? Ez normális?

Eleinte minden renben volt. Sok barátom volt és boldognak éreztem magam nagyon. Én alapjában egy nagyon jókedélyū valaki vagyok, mindig mások kedvében akarok járni és nagyon tudok szeretni. De mostanában nem érzem magam önmagamnak. Az egész ott kezdōdött, hogy megtetszett egy fiú barátom. Csak õ sajnos a legjobb barátnõm exe is egyben. Megpróbáltam elfojtani az érzelmeket mert nagyon utáltam magam emiatt. Hamisnak és árulónak éreztem magamat. Aztán, mivel már egy jó ideje így éreztem, a többi barátom támogatásával összeszedtem minden bátorságom, és a legroszabbra számitva elmondtam a legjobb barátnõmnek. Szerencsére egyáltalán nem viselte rosszul. Azt mondta neki ez nem probléma csak legyek boldog. Ez nagyon jólesett és úgy érzeztem jobb barátok vagyunk mint valaha. Aztán jött a baj. 5 nap múlva a barátnõm rossz passzban volt és a fejemhez vágta, hogy mekkora patkány dolog ez tõlem és hogy mennyire rossz vagyok. Nem értettem mi lett hirtelen a baja, talán csak most fogta fel. Mindenesetre nagyon rosszul esett, hisz magamban mindig is ezt gonoltam és kimondva szörnyūn esett. Az is benne volt a pakliban, hogy a közös barátainkat is ellenem fogja fordítani. Nagyon sokáig nem beszéltünk. Aztán sikerült elvesztenem még 2 fiúbarátomat is, mert elvileg lassan az agyukra megy a naivitásom és olyan mintha egy korlátolt emberrel barátkoznának. Ez is rosszul esett, de meglepõen nem annyira mint hittem volna. Aztán késõbb, a barátnõm sírva felhívott, hogy hiányzom neki és sajnálja. Valamiért egyáltalán nem hatott már meg, de úgymond kibékültem vele mert nem akartam konfliktust. És most ott tartok, hogy már hetek óta nem vagyok önmagam. Se nem cagyok boldog, se nem igazából szomorú. Teljesen elhagytak az érzelmeim, semmi sem hat meg és úgy érzem nincs senkire se szükségem többé. Mintha halott lennék egy élõ testben. Csak az igazi dolgok mint a tanulás és a sport amire koncentrálok. Már gyerekkoromban is mindenki csak kihasznált, megalázott és kiközösített. Úgy érzem semmi sem tud már lázba hozni. Részben örülök, hogy ilyenné váltam, de részben félek is az új énemtõl. Tud valaki segíteni? Ez normális? Elnézést a hosszú szövegért.