Hogyan lehet kezelni a pánikbetegséget? Olyanok válaszát várom, akik már túl vannak rajta, mi az ami segített?

Én jártam rendelőben, pszichiáternél. Kérdésre elmondtam a panaszom, ő még kérdezgetett. Felírta a gyógyszereimet, amitől 3 hónap után jól lettem. Elmondtam ezt a dokimnak, és ő mondta, hogy szép lassan fokozatosan most leszokunk róla. Nos, ez is kitartott 3 hónapig. Ennek már 6 éve. Azóta nincsenek ilyen jellegű panaszaim. Ostoba barom az, aki aki azt javallja, hogy ne szedd a gyógyszered, vagy 2 hét után szabadulj meg tőle. Persze mindenki saját magának csinálja.

Tudod, most voltam nemrég a sebészeten. Köszöntem, visszaköszöntek. Mondtam mi a bajom. Lekezelték a sebemet, majd közölték, hogy 3 nap mulva találkozunk. Elköszöntem. Ezen kívül egyetlen szó sem hangzott el. Én csak azt nem értem, hogy miért épp a pszichiátertől várja el mindenki, hogy lelki szemetesládája legyen a betegének. Remélem tudtál követni...

Kedves kérdező!

Sok minden segíthet, de előbb rendesen diagnosztizálni kell. Nem mindegy, hogy mitől alakult ki, s hogy milyen típusú.

Elsőnek is a pszichiáter nem pszichológus és fordítva sem igaz!

A pszichiáter az orvosi kutatások alapján a különféle esetek és tünetek magas fokú ismeretével gondolkozik és ír fel megfelelő adag gyógyszert. (Nem, a homeopátiás szerek nem gyógyszerek, a reklámoknak meg bedőlni csak úgy nem szabad!)

Ne feledd, kivizsgálás alkalmával ilyen esetben (erősebb pánikroham esetén) EKG, hallgatózással és vérvizsgálattal történik. Sem vizelet, sem hormonvizsgálat nincs benne. A vérkép tényleg nagyon hasznos, arra, hogy megállapítsák, hogy fizikálisan nincs semmi bajod, de a sürgősségi betegellátás itt ki is merül. Hazaküldenek, hogy no para és ennyi.

Ugyan bizonyos esetekben néznek nátrium, kálium szintet, de a vérben lévő káliumból csak következtetni lehet a test valós kálium szintjére. Pontos értéket ezekre csak izombiopszia adhat. (Idegrendszerben található ionkoncentrációra még ez se jó!)

Persze, ha már a véredben is alacsonyak a szintek, akkor kapsz pár tanácsot, hogy hogyan pótold, miket egyél, vagy esetleg milyen táplálék kiegészítőkkel szereld fel az étrended.

De eddig ez csak fizikális. Érdemes hormontesztet csinálni pajzsmirigyre, mert ha a pajzsmirigyed nem működik jól, okozhat hormoneltérést és abból kiindulva pánikrohamot is.

Ha tartod a normális folyadék szükséglet bevitelt, akkor érdemes az ásványi anyag utánpótlással is foglalkozni. Néha csak egy kis magnézium is elég. Hidd el, tényleg csodákra képes. Néha egy kis kálium is kell, de ha magas a vérben a szintje, akkor épp az ellenkezője.

Ha viszont rossz a pajzsmirigy működése, akkor a tested biokémiai folyamatai is össze vissza kezdhetnek el lezajlani. Enyhébb esetben csak váltakozó kedv, de nagy eltérésnél álmatlanság, alvászavar/insomnia, erős depresszió, nyugtalanság, gyakori ébredések, rémálmok, izomgörcsök, stb...

Tehát első lépés, irány háziorvos, ő elküld vérvételre (kérd, hogy vizsgáljon pajzsmirigyre is, illetve mindenre fent utaltam).

Ha ez kész, egy nap és van eredmény is, ugyan látni fogod te is, de érdemesebb az orvossal egyeztetni.

Ha normális minden, magnéziumot akkor is nyugodtan lehet szedni.

Utána irány a területileg illetékes pszichiátriai rendelő, ahol a pszichiáterrel beszélhetsz erről. Egy normális orvos ilyenkor nem csak gyógyszeres kezelést mond, hanem elküld pszichológushoz is. (A pszichológus a lelki folyamatokkal, meditáció, gyakorlatok, belső értékrenden helyreállítása...stb. dolgokkal foglalkozik. Félreértés ne essen, nem lelki szemetes, hanem szakember, aki különféle megoldásokat ajánl fel, viszont a valós megoldásért neked kell tenni!)

Oda érdemes ellátogatni és egy ideig részt venni alkalmakon, amíg sikerül elsajátítanod a módszereket, amikkel még a pánikszerű helyzetekben is tudsz hasznosan dolgozni. De ez nem arról szól, hogy le kell küzdeni azt, amitől félsz, rettegsz. Ez nem fóbia. Ez egy mentális probléma. A gyógyszer segít a tüneteket csökkenteni, vagy tünetmentessé tehet, de attól még a pánikbetegség nem múlik el, ezért van szükség a pszichoterápiákra is.

Persze gyenge pánikroham esetén olykor elég csak az egyik is, de komolyabb életszituációban, ha tényleg nagyon lent vagy, akkor mind a kettő kötelező jelleggel ajánlott ilyenkor. Nem mindörökké, hanem csak egy ideig, amíg sikerül újra talpra állni.

Terápiákból sokféle van. Vannak, amik a belső én-t célozzák és a probléma okát akarják feltárni, hogy tudj vele foglalkozni, megszokni, elfogadni, túltenni magad rajta. Vannak meditatív jellegű folyamatok is, amikkel a nyugalmi helyzetet tudod könnyebben elérni.

Fontos, hogy a tested szükségleteit megadd a testednek és a mentális szükségleteket a szellemednek/lelkednek.

Sorolhatnám még, de épp ezért célszerű szakemberhez menni. A magánrendelés sem biztos, hogy jó. Nem azért, mert fizetős, hanem azért, mert sokszor a magán"orvos"-ok csak a pénz miatt csinálják, vagy kiegészítés miatt, és nem miattad-érted.

Összefoglalva:

-gyógyszeresen (célszerű lágyabban kezdeni, utána erősíteni a gyógyszereket, majd nagyon lassan csökkenteni a szinten tartás végett, majd a gyógyszerelést így hagyni, amíg helyre nem rázódsz, jobb nem lesz.)

-terápiásan (havonta legalább 1-1 alkalommal, de jobb, ha heti, vagy két heti bontásban jársz el, mellette otthon gyakorolni ÉS AMI fontos, hogy magadnak is csinálni valamit, ami segít)

Nekem sok minden segített és hidd el, én eléggé mélyen voltam. Kifelé is van út, de nem könnyű, viszont ha végigmész rajta, akkor megéri, meglátod! (remélem)

Remélem hasznos voltam, ha lenne kérdésed, akkor írj bátran privátban!

Viccet félretéve ha már gyógyszer akkor vegyél leszarom tablettát. Szerintem azok a válaszolók beszélnek jól akik nem orvosi segítséget ajánlanak.

Én dadogtam és rendkívül sokat stresszeltem miatta. Buszraszállás előtt egy ideg voltam mert tudtam milyen szenvedés lesz kinyökögni hova is akarok utazni. De mindeközben kollégista voltam és nap mint nap az iskolában és egyéb helyeken rá voltam kényszerítve a beszédre. És idővel kialakult bennem, hogy lesz..-rom. Majd mindenki kivárja míg elnyökörészem. S ezzel a hozzállással pár év alatt szinte teljesen kinőttem a dolgot. Most már egyáltalán nem aggaszt és így ugyanúgy tudok kommunálni mint bárki más.

Tudom ez nem pánikbetegség csak nekem is akartak rá gyógyszert írni voltam több dokinál is. De magam segítettem magamom. A gyógyszer nem segített. Nem is szedtem sokáig és addig is csak és kizárólag homeopátiás készítményt voltam hajlandó.

"osvath14 nevű felhasználó válasza:

Tudom ez nem pánikbetegség csak nekem is akartak rá"

Kedves osvath14!

Ha egyszer nem is volt pánikbetegséged, akkor hogyan hatottak volna a gyógyszerek?

Majd ha igazi pánikbetegséged lesz, futva mész az orvoshoz, hogy segítsen. Addig meg mindenki lehet okos is.