S#r az élet, nincs életkedv, mit csináljak?

Mikor úgy érzed, hogy veled igazságtalan az élet, olyankor gondolj azokra, akik éhezésben, nyomorban, háborúban nőnek fel, gondolj azokra, akiknek fejbúbig lepelben kell élniük, csak mert nők, és ha nem teszik, elvágják a torkukat és felgyújtják a gyerekeiket. Gondolj azokra, akiknek 8 évesen már a kecskenyájat kell őrizni, miközben oroszlánok és hiénák lesnek rájuk. Gondolj azokra, akiket 12 évesen rituálisan megcsonkítanak, aztán férjhez adnak, és 5-6 gyereket kell szülniük, különben értéktelenek. Gondolj azokra, akiknek étel vagy tiszta víz sem jut minden nap, nemhogy fűtés, áram, internet meg okostelefon. Gondolj azokra, akiket háborúba küldenek, gondolj azokra, akiket ott hagynak... gondolj azokra, akiknek egy cunami vagy tornádó elvitte mindenét.

Vagy gondolj azokra az állatokra, akiket naponta ezerszám ölnek meg a húsuk, a bőrük, a bundájuk miatt. Gondolj azokra az állatokra, akikre sportból vadásznak, és esélyük sincs életben maradni. Gondolj azokra, akik az utolsó szálig kihalnak, mert az ember felégeti és iparosítja az élőhelyeiket.

Na, velük igazságtalan az élet. Ők valóban szenvednek. De te nem. Te szerencsés vagy. Van családod, van hol élned, van minden nap ételed-italod, járhatsz iskolába, tanulhatsz, játszhatsz, lehetnek barátaid, és senki nem akar bántani. Becsüld meg az életed, mert másnak ebből semmi sem jut. Mégis sokkal boldogabbak tudnak lenni a kevés örömükkel. Talán épp ezért ilyen depressziós mindenki a jóvilágban... túl jó dolgotok van. Nem becsültök meg semmit. Nem értékeltek semmit. Csak vinnyogtok, nyöszörögtök és sajnáltatjátok magatokat, holott semmi okotok a panaszra. Jó életet akarsz? Tanulj ki egy jól fizető szakmát, nyald be magad egy jó munkahelyre, gazdagodj meg, alapíts családot, és tegyél jót, akivel csak tudsz. Nem kell hozzá semmilyen különleges képesség, csak egy kis akaraterő, és élni akarás. Ne pazarold el azt a sok lehetőséget, ami neked megadatott.