Hogy tudnám maga szeretni, ha sosem szerettek?

Nem szabad pesszimistának lenni.

Miért ne sikerülhetne olyan párt/barátot találni, aki szeretne? Szüleid se lehetnek olyan rosszak, ha velük élsz, nem raktak ki otthonról. Van testvéred?

A tetteinknek következményei vannak. Azt hiszed, jobb lesz a helyzeted, ha kilépsz a mókuskerékből? Legalább most van tested, ami megvéd. Ha a testedből kikerülsz, nem tudod magad megvédeni, se kontrollálni a sorsod, még az is lehet hogy felzabálják a lelkedet valami gonosz lények. Nagyon is sok mindentől megvédi a test az ember lelkét.

Szüleid szerinted mit éreznének, vagy ezzel akarod jelezni, hogy valamit nagyon elrontottak?

Nekem is van egy testvérem sokkal idősebb mint én, nekünk ambivalens a viszonyunk. Mivel én vagyok a „kicsi” úgy érzi engem elkényeztettek az ő hátrányára. Amikor munkanélküli voltam, azt mondta „nyomorék vagyok”, már meg is átkozott egyszer…

Tudom, „gagyian” hangozhat, de ha azt szeretnéd hogy szeressenek, neked kell előbb szeretni. Ha valaki annak ellenére, hogy te jóindulatú vagy vele, gonoszkodik, az nem a te felelősséged és hibád.

Ha gyűlölöd a munkád lehet mellette valami olyanba kezdeni, ami örömöt ad. Ha másoknak segítesz, az is öröm.

Ha az ember olvas pár lelki tanítós, vallásos könyvet megerősödik belülről, nem a körülményektől fog függeni, tágabb rálátása lesz a világra. Könyvtárba is el lehet járni.

Arra meg tojni kell, hogy más hol tart, és mit gondol rólunk.

Nem egyik napról a másikra változik az ember. Mi lenne, ha te kezdeményeznél beszélgetést szüleiddel?

Pszichológus is hasznos lehet - én is jártam, bár nem könnyű jót találni. Maga az, hogy kibeszéled magadból a problémákat, szavakba öntöd, az is gyógyító hatású, közben önismereted is fejlődik. Ilyen szempontból a pszichológus tudása másodlagos. Vagy vannak az egyházaknak is lelki segítői, fel lehet keresni ilyet is, protestáns egyházaknál ún. diakóniák.

A könyvtárat is ajánlom, kitágítja a világról az ismereteket. Először belülről kell megerősödni, felépítenie magát az embernek.

A Sing Sing-nek van egy dala „Valamiben hinni kell”. Ezeregyedszerre is újra lehet kezdeni, sosem szabad feladni. Ne a gravitációnak engedjél, ami lefelé húz, hanem erővel is ellen kell állni neki. Isten nem másokhoz képest vár el tőlünk teljesítményt, hanem magunkhoz képest, de azt elvárja, hogy ne adjuk fel. Ha valaki feladja, pedig lett volna másra lehetősége, nem fogja jutalmazni a tettéért.

Biztos van az országban olyan aki szegényebb, betegebb, munkája sincs, nincs hol laknia. Más szegény országokról nem beszélve. Hálával kell lenni azért is amije megvan az embernek!