Miért szeretne manapság mindenki pszichopata lenni?

Mondjuk én pont elmentem egy magánhoz, hogy diagnosztizáljon már. :DD Egyébként azért, mert én is kórházban voltam előtte (mondjuk más indokkal, zárton nem, hálisten, én viszonylag jól megtanultam kontrollálni az indulataimat, persze rengetegszer vagyok dühös, de csak akkor hozom felszínre, ha célom van vele, végülis kisgyerekkorom óta gyakorlom). Ja, aztán úgy három hét után kaptam papírt a pszichiátertől, elraktam a fiókba, de mondta is egyébként, hogy rajtam kívül még sosem ment hozzá pszichopata önként (börtönben dolgozott előtte, többek közt ezért választottam, ott látott sokat).

A gyógyszert meg azért kérdeztem, mert velem is végigetettek mindent, az összes antidepresszánst (mind hatástalan volt, bár nálam mellékhatások mindig voltak, és elég durvák), antipszichotikumot (mire, életemben nem volt egy pszichotikus tünetem sem), hangulatstabilizálót, bár engem képtelenek voltak diagnosztizálni évekig, kaptam borderline-on keresztül mindent, nem értem, a borderline-diagnózisban miért nem zavarta meg őket az, hogy se intenzív érzelmeim nincsenek mások iránt (de még csak nem intenzívek se), se más tipikus borderline tüneteim, szerintem egyszerűen csak nem tudtak mit kezdeni velem, nincsen gyakorlatuk jól funkcionáló pszichopatákkal, én is véletlen kerültem a kezükbe. Aztán mikor megkaptam a papírt, megfogadtam, hogy többször önként én közelébe se megyek egynek se, hahahaha, de azért a körzetivel íratok rivotrilt, valamelyik régebbi kamudiagnózisomra, egy másikkal meg frontint, rám hatnak ezek, a frontintól mondjuk csak bealszom, de néha jó kikapcsolni az agyam, a rivo meg egy kicsit fordítottan működik nálam, és nem nyugtat, hanem pörget. Vicces gyógyszer, mindig kínálgatom a normális ismerőseimet vele, aztán elalszanak tőle. A verseny- vizsga- és munkahelyzetekben én is nagyon kedvelem az állandó nyugodtságot, mindig röhögök magamban, ha megkérdezik előtte-közben, hogy én miért nem vagyok ideges.

Jókis állapot ez, én valahol megértem azokat, akik megirigylik és bebeszélik maguknak. :DDDDD Bár hogy a szenvedéssel hogy tudják összehozni, rejtély.

Nekem pánikbetegségre az egyik, generalizált szorongásra a másik. :DDD

Ja és igen, azt kifelejtettem, hogy engem is végig provokáltak a kórházban, és a végén se voltak hajlandók bármit mondani, hiába kérdeztem őket, az utolsó diagnózisom tőlük "kevert és egyéb személyiségzavar", a nagy semmi kb. Ezért kerestem végül egy értelmes magánt, hogy mondja meg akkor, mi a szituáció.

A pszichológusok és pszichiáterek kb 95%-a aluliskolázott hozzánk, ez van. :D

Ez rohadt jó, én még tanulok, mert nincs kedvem dolgozni, kapom is mindenkitől, hogy nekem már dolgoznom KELLENE, kellene, ki szerint, a szociális normáitok szerint, és ha igen, akkor nekem miért kéne az alapján élnem? És akkor néznek rám mint a hülyék.

Az életkörülményeim meg így is nagyon jók, de hogy hogy értem el, az nem publikus, haha. :D