Örömtelenné váltam, mi ez?

Én is átestem ezen. Az elején nagyon rossz volt. Egy nagy érzelmi trauma után vesztettem el a hitem szinte mindenben. Az ismerőseim arca is teljesen idegen volt, nem értettem mi történik, hol vagyok, mi értelme ennek az egésznek, csak bolyongtam. Dolgoztam ugyan, de minek. Nekem voltak/vannak barátaim és a velük való beszélgetés segített, de "csak" arra volt jó, hogy ne süllyedjek el. Aztán egy céges rendezvényen egy grafológus olyanokat mondott az írásomból amin megdöbbentem, de rögtön felismertem, hogy teljesen igaza van, ő tanácsolta, hogy a munkán kívül csináljak mást is. Akkor kezdtem el hobbit keresni. Egy darabig annyira lent voltam, hogy nem érdekelt semmi, így nem is találtam semmit, állandóan kifogásokat kerestem, csalódottnak éreztem magam, és persze mindenki más hibás volt. Aztán az egyik ismerősöm javasolta, hogy menjek el egy jobb agyféltekés rajz tanfolyamra. Mind a mai napig úgy gondolom, hogy az volt életem fordulópontja. Utána pergett fel az életem. Azóta nagyon sok kreatívnak mondott tanfolyamon voltam, ami egész szépen kitölti az életem, tudom élvezni amit csinálok, és örülni neki. De a számomra legfontosabb hatása az volt, hogy nemcsak, hogy megbékéltem a másik nemmel, hanem elkezdtem megérteni, és megértettem a saját problémáimat is ezzel kapcsolatban. Partnerre ugyan még nem leltem, de most már legalább nyitott vagyok egy újabb kapcsolatra, igaz, hogy ehhez még a rajztanfolyamhoz képest is el kellett telni egy kis időnek. A megértés, megbékélés, megbocsátás az egy dolog. De az újrakezdés már nehezebb.

ismerem az érzéseiteket sajnos nekem ráment a külföldi életem jó munkám volt, iskolába jártam. bár mondjuk még csak 24 vagyok

Menjetek el pár napra kutyamenhelyre segíteni. Ingyen, persze, vagy gondozzatok beteg hozzátartozókat. Nagyon jól átmossa az ember lelkét az együttérzés, utána másképp látjátok a gondokat.