Folyton a szüleim halálára gondolok, mit tegyek?
Pár éve is volt ilyen időszakom, de akkor nagyon durva volt, úgy oldottam meg, hogy beszéltem róla egy barátnak, de ezt már nem tenném meg.
Ez most visszatért. Egyszerűen naponta többször is belegondolok hogy mi lesz ha nem lesznek, annyira szeretem őket. Ilyenkor legtöbbször MINDENNÉL rosszabb érzés fog el, jobb esetben csak sírok, rosszabb esetben a földön kuporogva sírok, miközben a lábaimat markolászom. már előfordult. Nem tudom, mi ez, próbálok rájönni. Szorongásra gondoltam, de nem szeretem diagnosztizálni magam betegségekkel. Hasonló élmény? Megoldást tud valaki mondani? 16/L
válasza:Nagyon sajnállak...:(
Használható tippet nem tudok adni neked,mert sosem kerültem ilyen helyzetbe sem én,sem a környezetemben élők,de szerintem az lenne a legjobb,ha szakemberhez fordulnál.Kitartás!
válasza:Talán hasonló élmény: Nekem nemrég, júniusban volt egy olyan negatív élményem, hogy egy hajszálon múlott egy autóbaleset műszaki hiba miatt. Csak a szerencsén múlott, hogy nem egy fában kötöttünk ki és az úton tudtunk maradni. Ha fát találunk, akkor nem tudom, hogy mekkora esély lett volna...Ez a dolog akkor, kiszállás után nem viselt meg. Kiszálltam és megnéztünk apámmal, hogy mi a baja az autónak. Anyám és a nővérem eléggé meg voltak ijedve, én meg apám alig.
És most jön a lényeg. Nyár van (nincs iskola) és elértem a kort, hogy jogsira menjek. Eljött az idő, mikor nekem kell vezetni. Nem is okozott gondot az emlék vezetés közben. Akkor arra figyelek, amit csinálok és ennyi. De utána néhány órával eszembe jutott a történt eset, és felmerült a mi lenne, ha nálam történne ilyen műszaki hiba. Én lehet, hogy megijednék és nem úgy reagálnék a dologra. Ez egy darabig gondot okozott. De kezdek kijönni belőle.
Nem hittem, hogy ez gondot fog okozni nekem, nem szoktam félni ilyen helyzetekben. Gondoltam, hogy felkeresek egy szakembert, de azért nem volt olyan súlyos és most úgy tűnik, hogy magától kezdek kijönni belőle. Nem vagyok ilyen srác, hogy félek, vagy nyomot hagy bennem egy ilyen, de most mégis megtörtént.
Gondolj arra, hogy most veled vannak és nem sírni kéne, annál inkább örömteli ez. Kívánom, hogy neked is múljon el. (Bocs a hosszért, csak így tudtam leírni)
válasza:Nekem is voltak ilyenek kb. olyan idősen, mint te vagy, bár én nem bőgtem, csak sírtam. Én a szüleimmel beszéltem erről, sokkal jobb volt utána. Mai napig rettegek néha, de pár perc alatt el tudom terelni a gondolataimat.
25/N
válasza:Durva de nálam kb 4 éve kezdődött.nem tudom mit lehet ellene tenni, viszont mára már jobb, megprobálok nem állandoan erre gondolni.
16 éves vagy biztos fiatalok még a szüleid gondolj arra hogy még soksok 10 év van, és felesleges ilyenen rágodni.
Köszi mindenkinek!
Igazából alapjában véve majdnem mindent pozitívan fogok fel. Volt egy rosszabb időszakom, amiből úgy próbáltam kisegíteni magam, hogy kerestem valamit, amit igazán szeretek. Ez a pszichológia lett, illetve ennyi idősen még nyilván az egyszerűbb része :D Lassan fél éve olvasgatok ilyen témájú könyveket, egy volt ezek közül, ami arról szólt, hogy a helyzetek attól lesznek pozitív vagy negatív jellegűek, hogy mi hogyan ítéljük meg/fogjuk fel őket. Szóval minden, amit abban az időben rossz dolognak találtam, jobbra fordult, de ezzel egyszerűen nem tudom ezt csinálni. Próbálok arra gondolni hogy rengeteg időm van, de az emberi élet annyira végtelenül hirtelen elmúlhat, hogy elkezdtem félni. Amióta kitettem a kérdést, próbálok állandóan emberekkel lenni, úgy néz ki, segít, átmenetileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!