Suicid gondolatok. Valyon miért?

Nagyon furcsa és eltorzult képed van a pszichológusokról és nem úgy hangzik, mintha valóban jártál is volna néhánynál, inkább csak hallomásból és a saját fantáziádból hoztad össze a véleményed, ami pont olyan, amilyennek te akarod és ami beillik a világnézetedbe. Mert ha a pszichológusok csak ostoba öntelt alakok akik csak skatulyáznak, akkor neked minek elmenni akár csak egyhez, minek segítséget kérni olyantól, aki egyébként akár hiszed akár nem de tudna is segíteni (és ezt támasztja alá rengeteg ember tapasztalata), minek felvállalni a problémát és minek úgy küzdeni hogy jobb legyen, hogy az hatékony és ér is valamit. Egyszerűen lehet maradni abban a szarban amiben vagyunk és fantáziálgatni, aztán egyszer majd úgyis eljön a vég. Ha nincs lehetséges segítség, akkor nem kell tenni semmit.

Elmondjam mit csinál valójában egy pszichológus? Én még egytől se kaptam diagnózist, azt többnyire a pszichiáterek bélyegezték rám, mert nekik kellett orvosilag besorolni engem. Viszont kaptam egy helyet, ahol biztonságban érzem magam és ahol azt is kimondhatom, ha éppen legszívesebben meghalnék, nem kell megjátszanom magam, nem kell tompítani az érzéseket a külvilág felé, hogy ne kapjanak frászt tőlem. Őszinte lehetek magamhoz és egy másik személyhez is, sőt ő segít abban hogy tényleg őszinte és reális legyek, mert bizony a gödörből néha extra siralmasnak tűnnek a dolgok. A depresszió jellegzetessége, hogy az ember erőtlen és nem lát kiutat és ilyenkor nagyon fontos, hogy megoszd a gondolatokat, mert tény hogy ami a a fejünkben zajlik az ilyenkor eltorzult és ezt az ember nem is észleli, míg magában tart mindent. A pszichológus nem hazudik neked és nem ítélkezik (pedig ha skatulyázna az ezt is jelentené nem?) hanem visszajelez és a tőle telhető legjobban próbál a jó irányba terelni. Azért van ott, mert segíteni akar és szeretné ha neked jobb lenne. Persze itt jönnek be az inkompetens szakemberek, akik vagy nem elég jártasak valamiben, vagy saját maguk is belső válságot élnek meg, esetleg szimplán annyira másképp gondolkoznak, hogy kettőtöknek nem fog menni az együttműködés. De ezért jó hogy sok szakember van. Keress olyat, akit tisztelsz, akiben megbízol, aki úgy érzed hogy hasznos dolgokat tud mondani. Az ő segítségével megértheted magad, a saját érzéseid és elméd működését, azt hogy miért érzel úgy ahogy és a misztikus "nem tudom miért van ez de ez van" dolgok hirtelen kézzel foghatóbbak lesznek és mivel már érted, így van esélyed változtatni (mert mennyire abszurd valamin úgy változtatni, hogy gőzöd sincs mi vele a baj? elég nagy energia pazarlás és nagyon nem hatékony).

Nem a pszichológusok skatulyáznak be téged, hanem te skatulyázod be őket. Minden tapasztalat nélkül. Ha pedig mégis van tapasztalatod mert egyszer elmentél egyhez és nem működött, akkor gondolj bele, hogy az iskolában a volt tanáraidból hány volt és azzal hánnyal voltak problémáid és mégis vannak jó tanárok. Sőt, akit te utáltál, azt más szerette. Ez így megy. Nem a szakma határozza meg az ember jellemét és képességeit, így bármilyen munkakörben meglehetősen széles skálán mozognak a személyiségek. Ne skatulyázz egy hamis kép alapján, amit te a pszichológusokról gondolsz. Én tapasztalatból írok, találkoztam jóval is meg nagyon rosszal is, volt olyan is akinek a tettei erkölcsileg megkérdőjelezhetőek, de ez van, a skála széles.

Persze amíg neked ez így kényelmes és te nem akarsz tényleg segítséget kérni (mást jelent ide írni, vagy néha valakivel beszélni, mint TÉNYLEG segítséget kérni és azt el is fogadni, itt senki nem fog téged meggyógyítani) addig valószínűleg maradsz a skatulyáidnál mert így tudod megindokolni magadnak, hogy miért nem teszed amit tenned kéned. Kifogást gyártani nagyon könnyű, én is profi vagyok benne. Szóval ha úgy érzed még nem állsz készen és maradsz a biztonsági zónádban akkor hagyd figyelmen kívül amit mondtam, talán egyszer rájössz arra, hogy miről beszéltem és segítséget kérsz. És ne érts félre, nem ítéllek el azért amit gondolsz, de muszáj jeleznem, hogy mennyire torz az elképzelésed. Hátha egyszer meghallod.

Nem siklottam el, csak te nem látod. A lényeg az, hogyha öngyilkos gondolataid vannak, az azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzetedben valami nem oké. Mi ezt a te leírásodból nem fogjuk megfejteni, mert ez valószínűleg sokkal bonyolultabb annál, minthogy van egy ronda kanapéd, ami miatt rosszul érzed magad otthon, így nincs meg a biztonság érzeted és ez az általános közérzetedre kihat. Tehát senki nem fog kiokosítani róla hogy ezért és ezért van bajod. A pszichológus az, akivel ketten együtt némi idővel és energiával fényt deríthettek a dologra, de te ezt utasítod el. Pedig nála a válasz és én ezt próbáltam megvilágítani. Csak ezt a gondlati lépést nem tettem bele magyarázatként elsőre, mert nekem valahogy annyira kézenfekvő volt.

Egyébként meg mindenki megérdemli hogy korrekt válaszokat is kapjon.

Nekem elég más a helyzet.

Autoimmun idegrendszeri betegségem van, 25 éves vagyok.

8 éve tart, pontosan nem tudták megmondani, hogy mi. Tanulni képtelen vagyok, szédülök, zsibbadnak a végtagjaim, van, hogy aludni sem tudok. A külvilág ebből csak azt veszi észre, hogy néhány kérdésre nem válaszolok. De ezen kívül nincs semmi feltűnő, normálisan kommunikálok.

Versenyekre jártam, országos helyezések, majd egyetem...

Annyira rossz kedvem van, hogy kb. kétnaponta sírok. Rengetegszer gondoltam öngyilkosságra, a legrosszabb, hogy sem alkoholista, sem drogos nem vagyok, még függőségem sincs.

Nem tudom mikor jön el... aminek el kell jönnie...