Nagyon nagy baj van velem borzasztó gondolataim vannak?

Kizárt hogy az öngyilkosságodból azt szűrje le, hogy te mennyire szeretted. Egyrészt, mert nekem az iránta érzett érzelmeid inkább tűnnek rajongásnak (ő az abszolút domináns, te az alárendelt) mint egy egészséges párkapcsolatban lévő szeretetnek (ahol egyenlőek vagytok, partnerek). Attól hogy még az utolsó nap is mondta hogy szeret, egyáltalán nem biztos hogy igaz volt, valószínűleg a gondolat már régóta érett benne, de a legegyszerűbb volt változatlanul viselkedni, aztán azt meg már nem tudhatod hogy a végső döntést miért és hogyan hozta meg. Lehettél vak a szerelemtől, vagy lehetett ő jó színész, lényeg hogy a kettőtök kapcsolata nem működött, ő már nem akarja és biztos hogy neked sem ő volt az igazi.

Teljesen normális hogy ennyire szomorú vagy, szarul érzed magad és figyelemre, megértésre vágysz (visszakanyarodtunk a temetésed témájához) de azt hogy segítsenek mert nem tudsz talpra állni másképp is ki lehet fejezni. Ez csak egy baromság, amit a nagy romantikus lelkek találtak ki, hogy a halál milyen nagyszerű eszköz tud lenni az érzések kifejezésében. Fenéket. A halál undorító, néha véres, máskor gusztustalan de minden esetben taszító és ami a legfontosabb: végleges, teát nem használható eszközként. Ezt tartsd szem előtt. A halállal nem kapod őt vissza csak megszívod és talán ő is megszívja és mindenkinek rossz lesz, már ha te utána még érezhetsz bármit is. Szóval kérlek ne öld meg magad. Az eddigieket se bántásból írtam, csak próbálok egyenes és korrekt lenni veled mert te most nem tudsz elvonatkoztatni attól amit érzel.

Ha ennyire szomorú vagy és rosszul érzed magad, kérj segítséget. Fordulj barátokhoz, szülőkhöz, családtagokhoz, bárkihez, akiben bízol és akivel meg tudod osztani a gondolataidat. Engedd hogy eltereljék a figyelmed, te is próbáld elterelni a figyelmed és engedd magadnak, hogy feldolgozd ezt az egészet. És ha a srác még egyszer visszajön, te rázd le. Egyszer neked is jár az az érzés, hogy te irányítasz.

De amit érzel el fog múlni, átalakul... rengeteg ember mászkál a világban, akinek az első szerelme csúnya szakítással végződött és megszívták, de most boldog életet élnek. Amennyiben nagyon nem tudsz megbirkózni az egésszel, elmehetsz egy pszichológushoz is, ő rengeteget segíthet a külső nézőpontjával és tapasztalataival. Szóval én nem azt akarom mondani, hogy ami most van veled az nem nagyon rossz, csak azt, hogy reálisan nézve túlélhető, de ha mégis komolyabb a dolog mint az átlagnál akkor ne félj ezt beismerni és kérj segítséget. Mert az nincsen rendben ha hosszú távon bántod magad egy fiú miatt, vagy igazából bárki miatt. Nem lesz jobb és nyoma marad. Szóval a legnagyobb jóakarattal: Próbálj ne egyedül lenni és foglald le magad, a gondolatokat meg oszd meg néha másokkal is, mert benned csak ördögi kört alkotva egyre rosszabbak lesznek! Én a legjobbakat kívánom neked és hogy felejtsd el ezt a fiút, mert nincs értelme rajta őrlődni. Lesznek másik fiúk és talán nem lesz velük pont ilyen, de attól még lehet velük jobb és megbecsülhetnek téged jobban, kiegyensúlyozottabb partneri kapcsolatotok lehet. Nem ilyen hülye bábjátékozás, ahol úgy rángat téged ahogy neki tetszik. Én hiszek ebben és abban is hogy jobban leszel. Kitartás!