Félek a múltból bevillanó képektol, miért?

Nagyon rossz gyerekkorom volt, bántalmaztak itthon is (édesanyám), és az iskolában is. Nagymamámnál rengeteg idot toltottem, de nem éreztem ott jól magam, ugyanis az a kornyezet lemaradott volt, és csak oregek vagy nagyom szegény emberek éltek ott. Kényszerítve voltam arra, hogy ott legyek, mert a szuleim akkor utazgattak. Mikor felmentem a másik nagymamámhoz, akkor ott jobb volt, mert a kornyezet is igényesebb, vagy inkább számomra nyugodtabb volt (mégha volt is ott egy beteg a családban). Most már 18 éves vagyok, de az utóbbi idoben ezek a képek térnek vissza, (pedig nem foglalkoztam veluk egyáltalán) és nem értem miért, kényszerképzet formájában, mert rájuk gondolok és félek, hogy újra ilyen rossz átélésben lesz részem, újra átélem a gyerekkori depressziómat és hatalmas szorongásaimat. Visszatérnek a képek, ahogyan a gyerekekkel játszottam ott az udvaron, a sok sírásom, a kornyezetben átélt rossz kozérzetem, és nem szeretném, hogy ezek a képek kísértsenek. Azt sem értem, hogy most már 18 éves koromra, amikor már barátaim is vannak, rendes életem, egyetemre készulok, miért jonnek most vissza a 8 évvel ezelotti torténések? Esetleg poszttraumatikus stressz? De ilyen késon nyilvánul meg? Ja, és pánik beteg voltam.