Hova tartok? Ez a sorsom?

Szia, sajnos nem vagy egyedül, rengetegen vagyunk,akik nem tudnak az elvárásnak megfelelni vagy "nem odaillő"ek vagyunk azért mert nem értenek meg vagy nem adtak elég segítséget... nagyon sajnálom, hogy nem érzed jól magad.. 18 éves elmúltam, szóval én sem vagyok elég idős ahhoz, hogy elég tanáccsal vagy segítséggel tudjak szolgálni, viszont tudom milyen, ha valaki így érez. Ha gondolod,írj privátba, és elmondhatnád mi bánt.

Ha nem, akkor csak azt tudom mondani, hogy elég nagy pofonokat osztogat az élet-indokolatlanul- felfoghatod úgy is, hogy mintha azt kérdezné: "Na most ezt a problémát is elbírod-e vagy elhagyod magad?" vagy akár úgy is, hogy" bocsáss meg azért,mert ez a nyűgöt is el kell viselned, de most te jöttél a sorra,bírd ki, mert ettől lehetsz erős, és akik jó emberek azok arról fognak ítélni,amilyen utat végigjártál és nem azon hogy miért nem tudtak elfogadni...mert más vélemény nem számít,ha ő nem élte át azt-vagy nem is tudja elképzeli,mert ő már fél úton felakasztotta volna magát. Legyél erős, mert az élet farkastörvénye szerint ha nem szoksz hozzá,elbuksz.

Régen én is azt hittem, hogy minden ember és világ jó...tévedtem és magányomban az állatok szerelmese lettem, ők nem bántottak még meg...

Kitartás!