Akinek volt már itt öngyilkossági kísérlete az mennyi ideig tervezte?

NE TEDD MEG!

Én a Szabadsághíd korlátjáról másztam le, tudom milyen mélyen lenni, és a halál kapujából visszafordulni. Ne tervezd, ne halaszd, felejtsd el, kezdj el kimászni a gödörből.

szerintem nem érdemes. mindenkinek vannak nehezebb időszakai amikor nem tud örülni semminek és kilátástalan az egész.

ha nagyon nem vagy elégedett a mostani életeddel, akkor adj fel mindent és költözz el, ismerkedj, keress új barátokat ,munkát,hobbit. járt el szórakozni fedezd fel az élet örömeit.

hidd el nekem, hogy pár év múlva áldanád magadat, amiért mégsem tetted meg..

vagy komolyan olyan dolog van ami miatt még 70-80 éves korodban is szomorú lennél?

megérné olyan dolog miatt feladni az életed, ami lehet 5-10 év múlva nem is számítana??

Ha kiírtad a kérdést, akkor csak nem akarod annyira megtenni szerintem, hanem inkább vágysz még valami megoldásra, reményre.

Én is tudom milyen mélyen lenni...már próbálkoztam öngyilkossággal..sokáig terveztem, de valójában nem gondoltam komolyan..aztán letettem róla. Majd egyszercsak jött egy gondolat és megpróbáltam, és valamilyen csoda folytán túléltem és semmi bajom nem lett. Nem éri meg. Akkor jöttem rá mennyit ér az élet!

Ne halasztgasd, ne gondolkozz rajta, FELEJTSD EL!!! és próbálj mindenben találni valami JÓT! Hidd el, megéri!!!!

Kitartást!

Ha akarsz beszélgetni nyugodtan írj privátot! ;)

"Sajnos már túlléptem a kimászásra szánt időlimitet"

Hány éves vagy? És miből kell kimászni?

Nekem is sok évig visszatérő gondolatom volt az ögy. Végül jött egy kudarcélmény és az betette a kaput, ekkor közvetlen közelébe kerültem. Nem akarom ezt részletezni, de napokig minden nap „fennált a veszélye”. Ekkor jöttem rá, hogy nem is olyan könnyű megtenni, mint azt korábban gondoltam, amikor még nem álltam a közvetlen közelében. Valójában nagyon kegyetlen dolog! És nem könnyű. Rájöttem, még arra is gyáva vagyok h megtegyem: félek a következményektől. Egyrészt ha rosszul sikerül, nyomorékká válhatsz, akkor aztán tényleg lecsökkented az esélyeidet a normális életre. Másrészt félek a túlvilági következményektől. Ezzel biztos nem oldja meg az ember a problémáját, nem kerül tőle jobb helyzetbe. Olyan mintha engednél a gravitációnak, ami lefele húz, kiengeded a kezedből a további döntés lehetőséget, ha megteszed. Nem biztos h Isten olyan elnéző e dologgal szemben. Nem személyválogató, jogos következményét fogod viselni döntésednek, beleértve ha nem szándékosan, másoknak is kárt okozol a haláloddal (pl. kisiklik a vonat miattad és meghal még 2 ember).

Ekkor nézegettem videókat is, mi vár a halál után az ögy-oskra? Pl:

Tamara Laroux Shot Herself, & Went to Hell, Then to Heaven and BACK!!

https://www.youtube.com/watch?v=HGQDkCi-OIY

Volt egy kísérletem is, amiből megmentettem magam. Ebben a mélypont időszakban tértem meg. A Zsoltárok könyvét olvasgatva. Érdekes, hogy én már korábban is kereszténynek gondoltam magam, viszont ekkor döbbentem rá, h még azt se tudtam mi a hit! (Kissé blamázs, h kereszténynek gondoltad magad de még az se esett le mi a hit.) Rá kellett jönnöm, még ahhoz is gyáva vagyok h ögy legyek, semmi jót magamról elmondani nem tudok. Ebben a helyzetben bíztam magam Isten kegyelmére.

Pokoli élmény volt ez a csapda helyzet. Soha többé nem akarom megtapasztalni!!! De szerencsére nem is fogom, mert megtértem.

Még utána is hónapokig nem tudtam mitévő legyek, hogy oldjam meg az életem, mire sikerült ad hoc kiötölnöm valamit, elindultam egy irányba, és megfogadtam Istennek, hogy akár hoz sikert akár nem végigcsinálom. Sikerült.

Az egyetlen trükk ami segít abban h betartsam az elhatározásaimat, végigcsináljak valamit, hogy megígérem Istennek. Benne van a Bibliában h márpedig az Istennek tett fogadalmat komolyan kell venni, be kell tartani. Most épp azt fogadtam meg, h ha bekerülök egy munkahelyre (nagy esély van rá jövő héten tudom meg) ki is fogok ott tartani, nehézségeim ellenére.

Ez a dal is sokat segített, még abban az időben is amikor nem tudtam, hogy fogok kijönni a nehézségeimből, merre induljak, de azt már tudtam h szeretnék megoldást találni.

Sing Sing: Valamiben hinni kell

https://www.youtube.com/watch?v=WeVa6zriF1U

Én sem hiszek el bármit, nem menekülök illúziókba. A keresztény hit azonban nem alaptalan hit. Jézus történelmi személy volt, az Újszövetség szerzői saját kortársai, közvetlen tanítványai. Engem már kb. 16 éves koromtól nagyon érdekelt a téma, miért ilyen a világ, hol van benne a helyem, milyen törvények mozgatják? Ezért elkezdtem eljárni a könyvtárba filozófia, pszichológia, vallás részlegen „garázdálkodtam”. Sok mindent végiggondolkodtam, ismerem a világképeket. Vannak érveim is, hogy miért vagyok hívő. Nem azért mert ebbe „az illúzióba” menekülök az öngyilkosság elől - mint lehet gondolod.

A saját életem vezetett rá arra, hogy mélyebben megértsem a kereszténységet. Régebben nagyon pessszimistává váltam, úgy gondolkodtam, mi a garancia, ha valamilyen irányba elindul az ember, az sikerül? Konkrétan az egzisztenciális dolgokra, munkavállalásra gondolok. Sokszor feladtam dolgokat. Az életem a következő kérdést vetette fel: van-e gondviselés? Ha van – csak az ember sötét látása miatt nem veszi észre, illetve nem tért meg Istenhez – akkor Isten nem hagy magamra, nem hagyja pl. h munka nélkül maradjak! Persze nekem mindent meg kell tenni, ami tőlem telik és nem elkeseredni, esetleges visszautasításkor.

A gondviselés felismerése után sikerült változtatnom a hozzáállásomon. Nem én találtam ki, benne van a Zsoltárok könyvében és pl. Jézus tanításában:

Mát.

6,31 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

6,32 Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

6,33 Hanem keressétek ELŐSZÖR Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

6,34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Nagyon fontos az utolsó mondat is: „minden napnak a maga baja”. Vagyis nem kell negatív fantomképeket festeni a jövőről, félni h ezt vagy azt hogy oldom meg, mi lesz 5-10 év múlva. Hanem épp ami előttem áll feladat, azt megoldani.