Normális, hogy nem akarom, hogy legyen jövőm?
16 éves fiú vagyok.
Kb. idén januárig egész életemben egy törvénytisztelő, istenfélő, de aszociális(!) gyerek voltam.
Aztán január és március között bekövetkezett rajtam egy érezhetően nagy változás (ezt a változást hiszitek vagy sem a zene vitte végbe). Emiatt az aszociális gondolkodásmódom kicsit kezdett antiszociálisba átmenni.
Tehát, azelőtt zavart, hogy egyedül voltam, most viszont nem érdekel.
Azelőtt folyton azon sírtam (leginkább képletesen), hogy túl lusta vagyok, és hiába végzem el a gimit, utána nem fogok tudni hova menni továbbtanulni, így nem lesz jövőm.
Most ott tartok, hogy nem érdekel a jövőm, igazából a jelen sem.
Áprilisban elkezdtem járni baráti házibulikba (háromhetente 1-2) és egyedül ez az amiért élek.
Tehát úgy érzem, hogy bulizgatok, elvagyok a fiatalságomban, de utána nem akarok jövőt.
Nem akarok akadályokat, nehéz dolgokat.
Ha vége a tinikornak szeretnék meghalni.
Azért nem merem mondani, hogy már holnap is szívesen meghalnék, mert hamarosan lesz egy újabb buli, ami életben tart.
Ez hülyén hangozhat, mert nem tudom normálisan megfogalmazni, de remélem nagyjából érthető.
válasza:Szuleidre/nagyszuleidre nem gondolsz? Testveredre (ha van) nem gondolsz?
Megsertodhetsz, de akkor is az a velemenyem, hogy egy egoista hulye vagy!
válasza:Nekem úgy tűnik hogy nem akarsz felelősséget, mert a felnőtt kor azzal jár. Ez egyszerre teher és mégis sokkal nagyobb szabadság. Sokan félnek tőle, vannak akik egy egész életet megpróbálnak leélni nélküle, de ez gyávaság. Gyávaság, hogy amint olyan jön, ami nehezebbnek, kellemetlenebbnek tűnik, rögtön feladnád. Pedig gőzöd sincs az életről, csak egy kis százalékát ismered. Nem teheted meg, hogy feladod, mielőtt legalább megpróbálnád. Ez nem velünk a barátaiddal vagy a családoddal nem korrekt, hanem önmagaddal szemben nem az. Nem futamodhatsz meg az elől, amit nem ismersz. Mert nem ismered, gőzös se lehet róla.
Egyébként bocsi, de ha te azt hiszed, hogy a kamaszkornak vége és már a bulik is csak rosszabbak lesznek, akkor nagyon rosszul gondolod. Még akik agyon bulizták magukat kamaszként is sokkal nagyobb királyságnak találják a fiatal felnőtt kort. Ne minősíts előre olyan dolgot amit még nem ismersz! Ha már benne vagy és tényleg annyira rossz lesz akkor talán beszélhetünk az öngyilkos gondolatokról. Ez most inkább tűnik a kamaszkor egy újabb epizódjának, amin majd túl leszel idővel.
#1
Nagyszüleimmel életemben nem találkoztam.
Szüleimnek meg csak egyel kevesebb gond..
Testvéreimnek is jobb lenne, mivel nagyon szűkösen jövünk ki a pénzből, ha nem lennék több mindent megkaphatnának..
válasza:Nézd meg ezt: https://www.youtube.com/watch?v=LIJa2aXj55Y
Vagy olvasd el itt ezt a szöveget, amit a kérdező maga talált meg: http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__6..
És ne mond ekkora baromságokra kérlek, egy hatalmas nagy kamu, hogy mindenkinek csak jobb lenne ha meghalnál. SENKINEK sem lenne jobb. Akkor lenne jobb nekik, ha összeszednéd magad és nem menekülnél.
válasza:Ne beszélj butasagokat.lényeg hogy valami azert van ami örömöt okoz.
Nehéz a kamaszkor de majd atlendülsz ezen mint mindenki mas Es lesznek céljaid.
válasza:15 éves lány vagyok korban hozzád hasonló
nem tudom mi lehetett az a hirtelen fordulat, ami miatt így megváltozott a gondolkodásod de egy biztos: olyan nincs hogy valaki nélkül jobb lenne a világ! Én is millió egyszer feltettem magamban hasonló kérdéseket (nem lenne jobb ha meghalnék? Biztos hogy nem csak egy teher vagyok?) és valahogy mindig kilyukadtam oda hogy: NEM!
Hatalmas, mondom hatalmas akaraterő kell ahhoz hogy egy mai korban élő tizenéves célokat találjon magának, érdekelje a jövője vagy hogy ne tegye tönkre magát. Ugyanis szerintem ebben sok minden közrejátszik: a körülményeidről semmit nem tudok, de lehet hogy a család-baráti kör változása is felelős ebben, a gimnáziumokban (sajnos) sok olyan dolgot tanítanak amivel csak mégjobban elkedvtelenítenek minket, vagy aminek semmi haszna... ott van még a társadalom, amivel sok embernek harcolnia kell... rengeteg zavaró tényező van ma. nem gondoltad végig hogy van-e bármi az életedben ami miatt értékes vagy, vagy amiben kiemelkedsz mások közül? És fontos hogy ez olyan dolog legyen amivel látod magad évek múlva is. Nincs szerintem akkora baj mint hiszed, csak te magadnak magyarázod be. és a halál gondolatát pedig amint tudod értékeld át magadban. LEhet hogy most egy totális zűrzavarnak és borzalmasnak tűnik az egész, mindenki agyán átfutnak ilyesmik.
Nekem is volt egy ilyen "sehol semmi jövő, totális kilátástalanság" időszakom nem is olyan régen pár hónappal ezelőtt és ilyenkor lehet hogy az a legjobb ha csak kizárod a világot és egy kicsi időt hagysz magadnak hogy végiggondold az egészet. Erre igenis heteket kell rászánni, sok-sok zenehallgatással és filózgatással eltöltött délután az ára de a barátok segítőkészsége is segíthet. Egyszerűen csak próbálj meg arra koncentrálni hogy akár tetszik akár nem van jövő, és ha nem kezdesz vele valamit akkor csak sodródni fogsz oda meg vissza, nem lesz boldog életed. Ez van, és hidd el sokan azt mondják (és szerintem jogosan) hogy nincs túl sok időd! Mire észbekapsz már érettségi, pályaválasztás... Ezt nem ijesztgetésnek mondom, nem kell elkeseredni és elsietni sem ezt az egészet.
Viszont egy biztos... a te életed, te döntéseid, és fogsz még változni a gimnázium végéig! Azt hiszem mire leérettségizel egész más színben fogod látni a világot. Rengeteg minden fog még addig történni!
De egy biztos: A magad sorsának csak te lehetsz kovácsa!
Jobbulást neked, sok-sok reményt a jövőhöz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!