Hogyan éljem túl a depressziós anyámat? Bővebben lent

Anyám kb. 10 éve depressziós ősztől tavaszig, néha nyáron is. Régebben sajnáltam emiatt, próbáltam segíteni, elvittem utazni, hívtam tornázni, ajánlottam neki programokat; de úgy érzem, egyre inkább ellene fordulok. Naponta elősorolja a Híradóban látott, vagy újságban olvasott szörnyűségeket. A terhességem alatt felvilágosított, hogy a gyógyszertől, amit szednem kellett, miféle fejlődési rendellenességek várhatók. Minden barátnőjével vagy összeveszett már, vagy csendesen neheztel rájuk valamiért. A két pici gyerekemmel ímmel-ámmal foglalkozik, múltkor, mikor megkértem, hogy vállalja el egy napra a kétévest, mert 4 éve először lett volna egy egész napos programunk a férjemmel, csak azt mondta: "Na, f.sza". A kicsik nem is kötődnek hozzá, nem szeretnek hozzá menni. Mindig savanyú, rosszkedvű, mindenkit kritizál, nekünk is beszólogat. A férjem, akinek egyébként angyali türelme van, már látni sem bírja. A férjével nincsenek jól, egész nap a tévét nézik... Én már nem akarom megmenteni sem; neki így jó, úgy néz ki. Biztos iszonyú a depresszió, de arról senki sem beszél, hogy a környezetnek mit kell kiállni.