Magyarórán azt tanultuk, hogy ha csak rosszat érzel akkor megszűnik a rossznak a fogalma. Mennyire igaz ez?

Hát nekem sok-sok év alatt nem sikerült megszoknom a rosszat, legfeljebb egy kicsit jobban elviselem, de attól még megvisel. És mivel eléggé depressziós vagyok és a hangulatom alig jön ki néha-néha a gödörből, ezért asszem lett volna alkalmam megszokni.

De amúgy szerintem itt az a hibás pont, hogy ez akkor lehetne igaz, ha az illetőnek nem lennének boldog emlékei és teljesen el volna szigetelve mindentől, mert a külvilág bizony hatással van ránk és néha nagyon rossz nézni mások boldogságát, miközben te zokognál. Emlékeztet a hiányérzetre, ami attól keletkezik benned, hogy szinte sosem érzed jól magad. Hiányzik a boldogság. És mivel tudod mi az, így még csak nem is egy névtelen hiányról beszélünk. Ugyebár a párkapcsolat is jobban hiányzik miután már volt egy jóban részed.