Szerintetek ez Borderline?
Még nem múltam el 18 éves. Kezdjük ott, hogy utálom magam, kórosan sovány vagyok (nem anorexiás) és sokkal alacsonyabb, mint a társaim. Az osztályomban nem merek megszólalni, nincsenek barátaim, régebben voltak interneten barátaim, de mindet elvesztettem, ezért vagdosom is magam. Tudom, hogy nem jó, viszont én rendesen rá vagyok szokva, eddig még sikerült titkolnom. Régen erős személyiség voltam, sokat lehetett hallani a hangom, viszont most még ismerősökhöz sem bírok odamenni beszélgetni. Viszont könnyen átveszem más emberek stílusait, néha meg és lepődök, mintha nem én lennék.
Annak ellenére, hogy nincsenek barátaim, van egy párom, akivel távkapcsolatban vagyunk, segített visszahozni a depresszióból, és azt hiszi, hogy nem utálom már magam. De igen, utálom magam és minden nap ejtek magamon vágásokat, de erről nem tud és nem is szeretném neki elmondani, mert pont ezt szeretné elkerülni. Mikor neki írok vagy Skypeolunk, általában boldog vagyok, mosolygok, de például ma is annyira vártam, hogy hazaérjek az iskolából és írhassak neki, viszont teljesen letörtem, nem volt kedvem semmihez, még el is sírtam magam, nem tudom miért, aztán pedig megint fogtam a kést. Megkért, hogy szedjem össze magam, ő elmegy egy kicsit, elment egy 20 percre, utána semmi bajom nem volt.
Nagyon szeretem őt, viszont néha ha nagyon elkezdene engem irányítani, egyszerűen beszólogatok neki, magamban rosszat kívánok neki, pedig nem szeretném ezt csinálni, ekkor megint késhez nyúlok.
Pár hete kitöltöttem egy angol nyelvű személyiségzavar tesztet és az eredmény ezt mutatta:
Paranoiás: Mérsékelt
Skizofrén: Mérsékelt
Skizotípusos: Magas
Antiszociális: Mérsékelt
Borderline: Magas
Hisztériás: Alacsony
Nárcisztikus: Alacsony
Elkerülõ: Magas
Függő: Magas
Kényszeres rögeszmés: Alacsony
Ezután rákerestem a Borderline-ra, rengeteg mindent olvastam róla és teljesen magamra ismertem. Tudom, hogy ezt csak orvos tudná diagnosztizálni, de én biztos vagyok benne, hogy Borderline-os vagyok. Lehet, hogy betegen hangzik, de kicsit bennem van az az érzés is, hogy én Borderline-os akarok lenni.
Lehet, hogy majd megemlítem a szüleim előtt...
A páromtól nem is várom el, hogy segítsen, így is rengeteget segített nekem, egyszerűen ő akar annyira meggyógyítani, pedig én tudom, hogy nem fog neki menni.
Nem szeretném neki elmondani ezeket a negatív dolgokat, mert mielőtt elkezdett volna segíteni, ő is rendesen depis volt és most minden vágya, hogy jobban legyek, ezért ok mindent megtesz, de változás nincs, ezzel pedig nem szeretném megtörni.
Nagyon sajnallak! Ezt surgosen el kell ondanod valakinek. Ha magadban tartod belulrol szetzuz ez a fajdalom amj most benned van. Szerintem beszelj pszhiologussal , az majd segit. De ne agodj, nem muszaly megtudja ezt az egesz barati korod. Csakannyit mondjal h szeretnel pszhiologusal beszelni,mert furcsan kezded erezni magad,meg stressz slatt vagy a suli vegzese miatt
Ha van kedved irj privatba, meselek neked valamit
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!