Borderline-os lehetek?

15 éves lány vagyok. Nem vagyok önálló, 14 éves koromig kísérgetni kellett az iskolába, most pedig hétfőnként másik városba járok különórára busszal. Most már kezdek hozzászokni, de még mindig rettegek felszállni a buszra, mindig félek, hogy rosszra szállok fel, ezért a buszig is kísérgetnek.

Az iskolában nem vagyok valami bőbeszédű. Most vagyok 9.-es, teljesen új a környezet, én meg rendesen félek mindenkitől. Csak egy barátom van, de vele már lassan 9.-ik éve vagyunk legjobb barátok. Viszont ez az új közeg kicsit elválasztott minket, ő most egy másik lánnyal van nagyon összemelegedve, iskolában pedig rám sem néz, délutánonként van az, hogy megkérdezi pl a tanulnivalót, de alig beszélünk valamit.

Viszont volt egy távkapcsolatom, nem én kerestem, ennek hosszú története van, a lényeg hogy 10 hónapig "össze voltunk zárva" és hát sikerült összejönnünk. Viszont 2015 januárjában ez a kapcsolat nagyon megromlott. Akkor voltunk már egy éve együtt, de még egyszer sem volt alkalom személyes találkozásra. Szóval januárban kiderültek dolgok, vagyis hát nyomoztam utána, mert egyre gyanúsabb volt. Eldöntöttem, hogy véget vetek ennek a kapcsolatnak, mert a nyomozásom eredménye borzasztó volt. 2015 első pillanatában elküldtem neki egy szakító levelet, aztán letiltottam Facebook-ról. Meg akartam tőle szabadulni, előtte nagyon szerettem, viszont abban a pillanatban gyűlölet fogott el és eléggé depressziós lettem. Akkor volt az, hogy a családomon kívül senkim nem volt, de hát otthon is folyton bezárkózom a szobámba, alig beszélek a többiekkel.

Szóval az iskolában sem szólt hozzám senki, az említett legjobb barátnőm mással volt, én pedig egyedül voltam. Egyedül voltam és egyre jobban süllyedtem el, beleestem egy hatalmas gödörbe és egyre lejjebb csúsztam.

Ekkor egy srác írt rám. Régóta tudtunk egymásról, írtunk is már egymásnak pár szót.

Akkor már két hete padlón voltam, vágtam magam, utáltam magam, depressziós voltam, dühkitöréseim voltak, pusztítani akartam. Viszont ez a srác nyújtotta a kezét, kihúzott a gödörből. Megmutatta, hogy van még szeretet ebben az elcseszett világban és hát kicsit szégyelltem, de beleszerettem. Minden nap írt, órákat írogattunk egymásnak, tartotta bennem a lelket és megerősített. Segített lebuktatni a fiút, akivel előzőleg egy évet voltam együtt és hát jól sikerült a nyomozásom, ugyanis kiderült, hogy egy lány vert át és még pénzt is kapott érte... Mindent bevallott, rengetegszer bocsánatot kért, őt is megviselte ez az egész, de annyira nem, mint engem. Újra visszaestem abba a depressziós állapotomba, a srác mondta, hogy ne bocsátsak meg neki, dobjam el. De nem akartam, igaz, miatta veszítettem el 3 barátomat is, de őt nem akartam, akármennyire is utáltam már akkor. Ismét késhez nyúltam, nem kíméltem magam, rosszul is lettem.

Ekkor a srác megint felhúzott, mindenképp segíteni akart, látta hogy mennyire gyenge vagyok, mennyire nem vagyok önálló, milyen könnyen darabokra török.

Összejöttünk. Összejöttem egy nálam 6 évvel idősebb felnőtt férfival. Viszont vele eddig már kétszer is találkoztam személyesen, képes volt hajnalban kelni, és órákat vonatozni, hogy az ország másik feléről eljöjjön ide néhány órára. Találkozott a szüleimmel is, elég jól elvoltak, engem sem bántott, csupán ölelgetett és párszor megcsókolt.

Ez mind szép és jó, viszont ekkor bukkant fel egy régi barátnőm, akit elvesztettem, de ő visszajött. Ő eléggé butácska, nem lehet vele 2 normális mondatot beszélni, mert dől belőle a hülyeség. Ez volt mikor visszajött hozzám. Jött a hülyeség, ez pedig engem is magával sodort, ez viszont a páromnak nem tetszett.

Állítása szerint teljesen más lettem az idő alatt, rám is szólt, hogy álljak le, de én nem tettem, visszabeszéltem neki, hülyeségeket írtam, teljesen olyan voltam, mint a lány.

Ekkor a párom azt mondta, hogy ne barátkozzak ezzel a lánnyal, láthatom, hogy mit okozott nekem. Ekkor eszembe jutott, hogy egy másik régi volt barátnőm fedezte fel bennem, hogy nagyon durván átveszem mások stílusát, személyiségét, anélkül, hogy észrevenném ez pedig másokat idegesít. Most is ez volt. Anno próbáltunk megoldást találni rá, de időközben összetörtem szegényt és már másfél éve nem beszélünk.

Ez alkalommal én újra összeestem, igen, ismét vágtam magam, de ezúttal nem bírtam abbahagyni, függővé váltam, minden este ejtek magamon vágásokat, de erről nem beszélek senkinek, nem vagyok rá büszke. Nem mélyeket, de azért látszanak. Nem hagyom, hogy egy is begyógyuljon, újra és újra ott vágok, ahol az előző este.

Visszaestem abba az állapotba, ahogy rám talált a párom, amit meg akart változtatni és 2 hónap alatt elérte, hogy ne utáljam magam és már boldog is voltam. Most pedig kezdheti elölről...

Nem akartam neki gondot okozni, aztán elkezdtem keresgélni, hogy mégis miért másolom ennyire mások személyiségét, személyiségzavar tesztet töltöttem ki, aminek az eredménye erősen borderline-ra mutatott.

Rákerestem erre a szóra, sok mindent találtam és meg kell mondjam, magamra ismertem.

Minden egyes eset után, mindig hogyha valami történt, megnéztem a jegyzeteimet ezzel kapcsolatban és mindig egyezett a leírtakkal.

Tegnap este eléggé gyűlöletet éreztem a párom iránt, amiért el akart tiltani ettől a régi barátnőmtől, mondogattam is magamban neki szépeket, aztán megvigasztalt és pillanatok alatt olyan szeretetrohamom lett, hogy még én is csodálkoztam...

A legtöbb jel borderline-ra utal, biztos vagyok benne, hogy ez az lehet...Szerintetek?

Bocsánat a sok felesleges szövegért, nem akartam ilyen hosszúra írni...