Mihez kezdjek a barátom depressziójával?

Már régóta depressziós, nekem nem is volt baj a kapcsolatunk elején, meg tudtam vigasztalni és én is jártam már hasonló cipőben. Mindig próbálom feldobni, de nagyon nehezen lehet. Az utóbbi időben egyre többet nyafog és már nem bírom, állandóan csak a szomorúsága van a középpontban. Ettől rendkívül ideges vagyok, mert hát még sem ordíthatom le és felgyülemlik bennem a feszültség. Olyan érzésem van,mintha én nem tudnám boldoggá tenni és nem lennék neki elég jó. Egyre többet veszekszünk,mert ingerült vagyok, és most már azt is elmondtam, hogy mi a baj, de ezt sem veszi úgy, hogy akkor változtatnia kéne, hanem jön a szokásos depressziós dumával, hogy "bocs, hogy ilyen vagyok, ennyi baj van velem". Pszichológushoz nem hajlandó elmenni és a szülei se támogatnák azt. Szeretem és nem akarom, hogy emiatt véget érjen a kapcsolatunk, de én is csak szomorkodok mellette.