Szociopata lenne a barátom vagy csak picit neveletlen?

Egy közös ismerős mondta, hogy a srác szociopata, mondjuk ezt túlzásnak tartom, de fura, az biztos.

Egy éve vagyunk barátok. Nekem először azért volt szimpatikus, mert éppen depressziós voltam, mivel el lettem hagyva és ő volt az, aki nyitott felém, aki nagyon barátságos és segítőkész volt velem. Hamar kialakult egy baráti viszony. Azt is hittem, hogy milyen jó igazi, élethosszig tartó férfibarátság lesz ebből. Ő is előtte nem sokkal lett szingli.

Nagyon jól alakult minden, ahogy két jóbarát között lehet, azonban észrevettem valamit: neki néha szavakkal kissé durva viccei vannak, ha beszól valamit és megbánt, akkor sem ismeri hírből sem a megbánást vagy az elnézéskérést. Ha kitalál valami programot, pl buli vagy bármi, akkor oké, megyünk, de ha én mondok valamit, akkor képes este lepihenve kicsit bealudni, vagy semmibe venni a javaslatokat. Vagy mondjuk ha vasárnap akartam elhívni, akkor mindenféle hülye kifogással jönni, hogy vasárnap nem mozdul ki, mert mindig vasárnap érik őt a bajok. Ha pl elejtettem a telefonomat és összetört, a legelemibb sajnálkozást sem vettem észre rajta, inkább csak röhögött és beszólt olyat, hogy azt hittem nekimegyek. Vagy volt, hogy megalázóan viselkedett, legalábbis kissé tudálékosan, én mondtam neki, hogy ez kissé sértő, erre a 'bocs' helyett azt mondta, hogy "egyem a kis érzékeny lelkedet hehehe". Ha ő megsértett és megbántódtam, akkor én vagyok a hülye, ha én hibáztam valamit, akkor hiába kértem elnézést, képes hetekig kerülni, megfagyasztani a levegőt maga körül.

Célom nem a panaszkodás, sőt nem is az ő egyedüli hibáztatása, mert biztos, hogy én sem vagyok tökéletes. De amikor azt érzem hogy egy kapcsolatban nem egyforma az érzelmi intelligencia és az egymáshoz viszonyulás, akkor valahogy ő hiába nevezi barátságnak, én ezt nem tudom annak tekinteni. Én be is fejeztem vele, elkezdett megint kerülni egy apró dolog miatt, de én most már "nem zavarom meg" abban, hogy kerüljön.

Vagy pl: ő kér valamit, megteszem, én ennél kevesebbet kérek és simán a képembe veri hogy nem. (pedig belefért volna neki is) stb stb.

A kérdés csak az, hogy egy enyhe szociopátia, hogy őt nem érdekli, hogy a másik mit szól, ellenben a saját egója fontos neki, illetve hogy úgy érzem, mindig én tettem többet a kapcsolatba lelkileg. Ő sokszor cinikus, fölényes, afféle "nem megértő".

Érdekelne, hogy ki hogy kezeli az ilyet?